Magas kockázatú elkövetők reintegrációja, JCN szakmai konferencia, Rostock -- beszámoló (4. rész)

Összefoglaló a Fórum 3. előadásairól

Téma: az átmenet kezelése, segítése és szabadítás

A projekt célja az volt, hogy az ítélet letöltése után segítse a fogvatartott szabadulását és az azt követő reszocializációját oly módon, hogy az érintett biztonságos és hasznos módon illeszkedjen környezetébe, fogadó közösségébe.

A témával kapcsolatban három előadás került megtartásra.

Az első előadást Dr. Ineke Pruin, a Greifswald Egyetem Kriminológiai Intézetének a munkatársa tartotta meg, „Mi működik, és még mit tudunk? Kutatás az átmenet kezeléséről és a magas kockázatú elkövetőkről” címmel. Témáját három aspektusból vizsgálta: 1. „Mi működik” – megközelítés az USA-ból származó tanulmányok alapján, 2. A rehabilitáció hatékonyságának kutatási eredményei pszichológiai szemszögből (Kanada, Ausztrália, Egyesült Királyság), 3. A rehabilitáció hatékonyságának kutatási eredményei szociológiai szemszögből. A kutatások alapján a hatékony reszocializációt segítik a terápiás közösségek, a kognitív viselkedésterápia, a szexuális jellegű bűnelkövetők nem börtönkörnyezetben zajló kezelése, a szakmaképzések, a börtönök között átívelő programok. A beilleszkedést segítik továbbá a reszocializációt célzottan segítő programok, az olyan típusú munka, ami folytonos a szabadulásra felkészítéstől a visszailleszkedésig. A szabadult személyek túlzott mértékű ellenőrzése azonban nem segít. A pszichológiai megközelítés alapján az ilyen jellegű munka hatékonyságát befolyásolja a bevontak kockázati besorolása, a motivációjuk, a demográfiai változók, továbbá a munkát végzők felkészültsége, képességeik, valamint az intézeti környezet. Az empatikus, problémamegoldó megközelítés csökkenti a visszaesés lehetőségét. A szociológiai megközelítés szerint a tevékenység hatékonyságát szolgálja a társadalmi kötődések és kapcsolatok, a belső változás, az elkövetők erősségére épített kezelés a beilleszkedés segítésére, illetve a terápiát, segítő munkát végző és az elkövető közötti jó kapcsolat. A befogadó közösség erősítése nagyban befolyásolja a beilleszkedés sikerességét. A reszocializációt segítő munkát inkább a fogadó közösség környezetében kell végezni, mint az intézetekben. Nagy figyelemmel kell lenni a súlyos bűncselekményt elkövetettekre. Kognitív viselkedésterápiás eszközöket kell használni, egyénre szabottan kell a segítő munkát elvégezni, továbbá fontos a munkalehetőség és a lakhatás megoldásában való támogatás. A folyamatban a pozitív célok kitűzésére kell koncentrálni. A segítő munkának börtönön túl a lakóhelyen is folytatódnia kell. A munkát végzők személyeknek empatikus, segítőkész és előmozdító hozzáállást kell tanúsítania.

A második előadás a gyakorlatban mutatta meg beilleszkedést segítő munkát. Az előadók Sally Lewis és John Long voltak, előadásuk a „Pozitív lépések a pozitív változáshoz – veszélyes emberek segítése Bristolban” címet kapta. Az előadók prezentációjuk során bemutatták, hogy hogyan alakították ki azt a csapatot, ami a szabadult fogvatartottak beilleszkedését segíti. Ezt támogatta, hogy a tagok erős alapokkal rendelkeztek, hasonló munkákban megfelelő szakmai tapasztalatra tettek szert, illetve azonos látásmóddal rendelkeztek. A tevékenységük sikerességének egyik kulcsa az volt, hogy a különböző szakterületek munkáját nem koordinációval, hanem integrációval terelték a cél felé. Kialakítottak egy olyan munkacsoportot, amely tartalmazott szociális munkást, pszichológust, illetve egészségügyi szakembert. Ezen túlmenően a kapcsolati hálózatukat kiterjesztették és ápolták, ennek keretén belül szoros együttműködést alakítottak ki a rendőrséggel, a kórházakkal, az elvonókkal, valamint a szociális ellátó rendszer résztvevőivel. Sikerült mindenkit bevonniuk és motiválttá tenni a hatékony munka sikeréért. Az előadók kiemeltek továbbá, hogy a helyi közösség tagjai a szabadultak élethelyzetét, eredményes visszailleszkedésük fontosságát megértették. A szakemberek a munkájuk során magas szakmai tudásra tettek szert. Belső működésüket a rugalmasság és kreatív megoldások jellemezték. Célzottan akarták végezni a beavatkozásukat, így felmérést is készítettek, hogy Bristolban hány olyan ember van, aki a célközönségükhöz tartozik. Hatékonyságukat folyamatos nyomon kíséréssel és interjúk készítésével mérték. Ezek eredményei bizonyították, hogy helyes módszerekkel végezték munkájukat.

A harmadik előadást az észt Rait Kruuse tartotta, aki a Szociális Ügyek Minisztériumának helyettes szociálpolitikai államtitkára. Prezentációjának témája a „Deinstitucionalizáció kihívásai az észt bűnügyi igazságszolgáltatásban és büntetés-végrehajtásban” volt. Előadásában bemutatta, hogy miként alakult az észt büntetőpolitika. A Szovjetunió fennállása alatt kétszer annyi embert tartottak fogva, mint előtte és a feloszlását követően, így a büntető rendszerük többéves hátrányban van a fejlettebb társadalmakhoz képest. Ezt a hátrányt igyekeznek gyorsan pótolni. Megállapítása szerint az észt börtönpopuláció a népességhez képest sok, 1,5 millió emberre mintegy 2961 fogvatartott jut. A jövőben igyekeznek közösségi megoldásokat találni, így jóvátételi programok keretében is foglalkoztatják a fogvatartottakat és folyamatosan bővítik a lehetőségeiket. Kihívásként jelentkezik a történelmi hátterük, illetve a további börtönök építésének magas költségvonzata, az alternatív megoldások szponzorálása helyett. Az előadó szerint a jövőben csökkenteniük kell az igazságszolgáltatásban megjelenő ügyszámot. Mint megtudtuk, Észtországban négy börtön található, melyek közül egy 2002-ben, egy pedig 2006-ban épült. A következőt 2017-re tervezik, aminek a költségei rendkívül drágák (30 milliárd forintot említett). A fogvatartottakat kockázati tényezők alapján rangsorolják, tervezik az ítéletük alatt eltöltött időt, oktatást, munkát és tréningeket szerveznek a részükre. Összességében a jövőben fejleszteniük kell a börtönök állapotait, a börtönökben alkalmazott rezsimeket, illetve személyre szabott programokat kell alkalmazni. Meg kell szervezni továbbá a szabadulásra való felkészítést, a szolgáltatásokhoz való hozzáférést.