2014. szeptember 9., kedd

Magas kockázatú elkövetők reintegrációja, JCN szakmai konferencia, Rostock -- beszámoló (7. rész)





A konferencia harmadik, záró napján először a négy Fórum tevékenységének összefoglalására, értékelésére került sor, négy különböző szakember (Elina Ruuskanen, Ethel Gavin, Tiina Vogt-Airaksinen, Laura Kikas) részéről. A rövid kávészünet után pedig a Warnemündében megrendezett szakmai konferencián töltött három nappal kapcsolatban a különböző nézőpontokból megtett visszajelzésekre került sor három hozzászóló (Prof. Dr. Mary Rogan, Beate Lakotta, Elisabeth Kotthaus) részéről, végül Jörg Jesse zárta be hivatalosan a konferenciát.



Az összefoglalást tekintve azt lehet mondani, hogy a fogvatartottak, köztük a magas kockázati csoportba sorolt bűnelkövetők esetében el kell érni az önkéntes igénybe vételt, ne egyfajta kierőszakolt kezelésről legyen szó. A jó gyakorlatok alakításában nagy szerepe van az Európai Uniónak, illetve a nemzetközi eszközöknek, melyek a CPT által megfogalmazott kritikai észrevételek mellett hatással lehetnek a nemzeti jogalkotásra is. A veszélyes elkövetők esetében is törekedni kell arra, hogy érezzék, van remény a szabadulásra. A szabadulás utáni időszakban azonban mindenképpen szükség van egy támogató fogadó közegre.



A büntetés-végrehajtási keretek között, börtönben töltött időszakra valamennyi magas kockázatú elkövető esetében minimum standard kell, hogy legyen a kezelési terv, melynek egyénre szabottnak kell lennie, reflektálva az egyéni rizikófaktorokra és szükségletekre. A kezelési terv legyen reális, a büntetés teljes időszakára kiterjedő, illetve a közösségbe való visszakerülés is legyen a hathavonta a fogvatartott aktív bevonásával, eseti megbeszélés alapján frissülő terv része.



A tapasztalatok alapján ki lehet jelenteni, hogy nincsenek olyan programok, beavatkozások, melyek valamennyi fogvatartott esetében, minden körülmények között működnének, azonban a programokkal kapcsolatos elvárásokat az alábbiak szerint lehetne felsorolni:

  • kezdődjön a börtönben, de folytatódjon a közösségben,
  • fókuszáljon a magas kockázatú elkövetőkre,
  • minimum hat hónap tartamú, intenzív legyen,
  • célozza meg a kriminogén tényezőket és az egyéni kimeneteket egyaránt,
  • fejlessze a felelősséget,
  • segítse a társadalomba történő integrációt és bevonást,
  • pozitív célokra fókuszáljon,
  • empatikus, támogató jellegű legyen.



Fontos, hogy az elkövető nézzen szembe a saját felelősségével és a tettei következményeivel, továbbá a biztonság és a reintegráció közötti egyensúly fennmaradjon.

Tapasztalatok alapján az elkövetők 1/3-a nem dolgozik a szabadulás utáni időszakban, és hivatalosan nem is keres munkát. Az érintettek ráadásul nem is vesznek részt a munkaügyi központok által szervezett és felkínált aktív munkaerő-piaci programokon.



A sikeres reintegrációs folyamatokat elősegítheti a büntető igazságszolgáltatás támogatása, az oktatásban való részvétel, a foglalkoztatás, a családi kapcsolatok, valamint a függőséget kezelő szolgáltatások elfogadása.



A KRIS eredményei is mutatják, hogy azok az emberek, akik a múltban elkövetők voltak, jó eredményeket érhetnek el, ahogy az ezzel összefüggő mondás tartja: „only offenders can stop offending”, azaz „csak az elkövetők tudják megállítani a jogsértést”.



A konferencia során elhangzott gondolatok közül ki kell emelni azt is, hogy a bebörtönzés és a reintegráció között hidat építeni ugyan bonyolult feladat, azonban ebben segíthet az oktatás és a munka, mind a börtönben, mind a szabadulás utáni időszakban. 



A jövőre nézve pozitív, hogy a konferencián számos büntetés-végrehajtási szakember és pártfogó felügyelő jelent meg” – búcsúzott a résztvevőktől Jörg Jesse.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése