"Isten és a parancsnok tesz rendet Vácott" - A VS.hu írása...

(Forrás: http://vs.hu/isten-es-parancsnok-tesz-rendet-vacott-0913)
(Fotók forrása: VS.hu / Hirling Bálint)

Börtönrádiós riportunkban azt ígértük, kicsit alaposabban bemutatjuk a Váci Fegyházat és Börtönt, ahonnan pár éve még csupa rossz hír jött. Az 1855 óta börtönként üzemelő Duna-parti épület egyik legsötétebb időszaka  a közelmúltból 2011 szilvesztere volt. Három éve január elsején ugyanis arról szóltak a hírek, hogy két fogvatartott agyonverte a harmadik zárkatársat – akit történetesen nevelt lánya molesztálásáért zártak börtönbe. Bár az elkövetők egy borotvával megpróbáltak öngyilkosok lenni, megmentették őket a felügyelők, így újra meg lehetett büntetni a tetteseket. (Mindketten tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést kaptak.)

  

A felelősségre vonás ugyanakkor nem állt meg a zárkán belül, mennie kellett a parancsnoknak is. Utódja Kopcsik Károly, a büntetés-végrehajtás (bv.) ezredese lett, aki akkoriban a Budapesti Fegyház és Börtön parancsnokhelyettese volt; tőle azt kérték, tegyen rendet a fogvatartottak között, és rázza fel az állományt. Vác sosem számított könnyű helynek, az átlagítélet 6-8 év, a többség lopás, rablás vagy életellenes bűncselekmények miatt ül. Ezt tetézi, hogy az 529 férőhelyen 850-nél is több rab húzza össze magát, bár a látogatásunk idején éppen 165 százalékos zsúfoltság várhatóan enyhülni fog, ha lezárul a bv. most zajló férőhely-bővítési programja. Nem könnyíti a helyzetet, hogy Vácott közel 40-en vannak a gyógyító-nevelő csoportban, amely átmenetnek tekinthető az évekkel ezelőtt bezárt OPNI és az Igazságügyi és Elmemegfigyelő Intézet között. Kopcsik parancsnok ezért egyik első intézkedéseként megduplázta a pszichológusok számát. Így egy fő helyett már két (plusz egy félállású) szakember próbál felülkerekedni a több mint 850 elítélt gondjain.

Biofű

Magát a börtönt sem könnyű ép elmével kibírni, de sok elítéltnek már a szabad világ is túl problémásnak bizonyult. Épp ezért egyre több drogfogyasztó/függő/terjesztő érkezik a rácsok mögé. És érkezik olykor kábítószer is. Míg pár éve a Rivotril nevű nyugtató emelt dózisú szedése pörgette fel a rabokat, addig ma a felügyelet a „biofűtől” tart.

Ez a drog ugyanis kimutathatatlan, ha rápermetezik a vágott dohányra, még a kábítószer-keresésre szakosodott kutya sem jelez. A hatása viszont rémisztő: ilyesmitől indultak be az elmúlt hetek meztelen közterületi őrjöngői, van, akinél a vége halál. Vácott egyelőre a biztonsági átvizsgáláson nem jutott még át ilyen anyag – vágott dohány nem is jöhet be, mert az kapható a börtönboltban –, de azért az sokat elárul, hogy a börtön hirdetőtábláin lépten-nyomon a biofű veszélyeiről szóló plakátok láthatók.

Alig esnek vissza

Vannak azonban a börtönben, akiket az ilyen plakátok hidegen hagynak. Ők nem rendíthetetlen drogfogyasztók, hanem az APAC-zárka lakói. Az APAC  (Szövetség az elítéltek védelmére és támogatására) egy brazil kezdeményezés, melynek lényege, hogy a résztvevők napjai a hitélet mentén szerveződnek. Naponta többször imádkoznak, ha tehetik, terjesztik az igét, és nemcsak a börtön rendjét tartják be, de igyekeznek a magasabb erkölcsi törvényeknek is megfelelni. Dél-Amerikában nagyon bejött, és úgy tűnik, a magyar modell is sikeres lehet.  A visszaesés ugyanis a normál körletek 50-60 százalékához képest elenyésző: a váci vallási körletről eddig szabadult 32 elítéltből mindössze ketten ismételnek évet. Tudnak olyan korábbi tolvajról is, aki szabadulás után egy euróezrekkel tömött pénztárcát talált, és leadta a rendőrségen. Az egyik volt APAC-os pedig vállalkozóként igyekszik munkát adni a kikerült sorstársaknak. Jelenleg 18-an élnek ezen a körleten.  Az egyik zárkába belépve szembetűnő a különbség a börtön többi hálóhelyéhez képest. A padlón szőnyeg, a falon kereszt, a szobában cserepes virágok. Pornóképek viszont nincsenek, csak Isten van.

„Ebben a zárkában csak makulátlan viselkedéssel lehet élni, mindenki dolgozik, az istenkáromlás és az üzletelés sem megengedett” – sorolja a szigorú követelményeket Kopcsik parancsnok, hozzátéve, hogy aki hibázik, azt a zárka lakói is kivetik maguk közül. Az önfegyelem ugyanakkor komoly előnyökkel jár. Az APAC-osok havonta egyszer három órát találkozhatnak a családdal. Nagy szó ez  ott, ahol a többségnek legfeljebb hatvan perc jut gyerekre, anyára, szerelemre.

Fazekasműhelybe érünk, ahol a vallási körlet egyik lakója dolgozik. Aznap kezdte a 21. évét a börtönben, nyolc hónap múlva szabadul. Öreg rab, jó magaviselettel – két évtized után kiérdemelte a bizalmat. Legutóbb arra is engedélyt kapott, hogy Budapestre utazzon egy orgonakoncertre. Ő volt ugyanis az orgonista. Mint mondja, a megtérése óta sokkal könnyebb az élete, bár „érik az embert atrocitások a hite miatt”.

Szúrópróbaszerűen vetkőztetnek

Vácott a többségnek persze nincs meg az a luxusa, hogy önállóan dolgozhat egy fazekasműhelyben. A munkaképes elítéltek közül nagyjából százan tevékenykednek a börtönben mint karbantartók, takarítók vagy szakácsok, és több mint kétszer ennyien az intézményhez tartozó Duna-Mix Kft.-nél. A börtön Duna-parti részén helyet kapott cég két fő profilja a nyomda és  a textil-előkészítés. A varrodában szabók és számítógépek segítségével készül a váll-lap és a jelvény az egyenruhákra, viselje azt terrorelhárító, tűzoltó vagy bévés. Az egyik teremben hagyományos varrógépeken dolgoznak kigyúrt elítéltek. Itt a felügyelet nemcsak őriz, hanem segíti is a munkafolyamatokat.

„A kínai, török és arab fogvatartottak szinte mind ide kerülnek, nekik jobb a kézügyességük” – halljuk a munkaerő-választási stratégiát, és az is kiderül, hogy a jó szakmunkásokra gyakorlatilag vadásznak a börtönök, és áthelyeztetik őket másik intézményekből.

A nyomdában sokkal többen dolgoznak, 200 fogvatartott két műszakban. Az egyik váltást végignézzük: 170-en állnak sorba, hogy a zárkájukra vonulhassanak. A létszámellenőrzés gyorsan megy, a ruházatátvizsgálás kicsit több időt venne igénybe, ezért csak szúrópróbaszerűen vetkőztetik le az elítélteket, hogy megnézzék, nem maradt-e valakinél egy csavarhúzó vagy kalapács.

Szakolczai Lóránt alezredes, a Duna-Mix ügyvezető igazgatója a termékpalettát mutatja: az órarendektől az exkluzív kivitelben készült bv-s évkönyvig mindent nyomtatnak, kötnek, fűznek. Csak tavaly 670 millió forint értékben készültek kiadványok, ha felpörgetik a nyomdagépeket, napi 5000 könyv is összejön. A magasnyomóban óránként 181 forintot keres egy elítélt; ez kiemelt bérezésnek számít, és a nyomdagépekkel mindenképpen jobb dolgozni, mint egy emelettel feljebb, ahol nagyüzemben zajlik a klasszikus borítékhajtogatás – ottjártunkkor épp röntgentasakok készültek.

Az egyik üzemegységben kábelt bontanak, van asztalosüzem és lakatosműhely is. A bv. férőhely-bővítési programjában megújuló börtönökbe már innen viszik a fém zárkaajtókat.

 „A munkák többségét géppel is el tudnánk végezni, de direkt félautomatákat veszünk csak, hogy minden fogvatartott dolgozhasson” – mondja az ügyvezető. A raboknak pedig fontos a munka, sokan ugyanis nagyon szegény vidékről kerültek be, minden fillér számít. Ráadásul bármennyi is a kereset, naponta 400 forintot levonnak rabtartás címén. Így a munkásoknak havi 28-30 ezer forint jön össze, a levonások után pedig 10-12 ezer forintért válogathatnak a börtönbolt korlátozott kínálatából.

Egyedül az öt évnél nagyobb ítélettel rendelkező, de nemsokára szabaduló rabok juthatnak némi pluszhoz. Az átmeneti csoportban ugyanis felkészítik őket a kinti világ ritmusára; ennek keretében ötfős csoportokban, egy nevelőnő kíséretében rendszeresen kijárhatnak a váci piacra kofákkal alkudozni, fagylaltot venni, és megnézni, hogy milyen lett a világ nélkülük az elmúlt évtizedben.