2012. február 21., kedd

Kérdőíves felmérés eredményei - kábítószer- és gyógyszerfogyasztás a börtönben



Kábítószer és Benzodiazepin-származék fogyasztással kapcsolatos kérdőíves felmérés tapasztalatai a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben


A téma már régóta foglalkoztat, sőt annak idején, amikor talán még nem is a büntetés-végrehajtás volt életem álma, szakdolgozatom témájául is a kábítószer-problémát, a drog-fogyasztást választottam. És manapság, mikor már az is előfordult velem, hogy elismert gyakorlati szakemberként említettek, a drog-probléma, a büntetés-végrehajtási intézeteken belüli drog- és - illegális úton beszerzett - gyógyszer-fogyasztás továbbra is fontos szerepet játszik a mindennapjaimban. Mert nem gondolom azt, hogy homokba kellene dugnunk a fejünket, vagy szemlesütve félre kellene fordulni akkor, amikor ilyesmi felmerül. Úgy gondolom, hogy a börtönök, de maga a büntetés-végrehajtási szervezet is egyre inkább nyitottabb, egyre inkább felvállalja az esetleges problémákat, illetve már az sem elképzelhetetlen, hogy azok megoldásában civil szakemberek segítségét is igénybe vesszük. Mert a fogvatartottak nem kizárólag a büntetés-végrehajtás számára jelentenek, jelenthetnek probléma- és/vagy veszélyforrást, ugyanis a büntetés a legtöbb esetben egyszer letelik, és a volt elítéltek immár újra szabad emberként, szabad állampolgárként válnak a társadalom részévé. Ebből a kiindulásból pedig korántsem mindegy, hogy milyen emberek szabadulnak ki a börtönökből…

A Nemzeti Drog Fókuszpont “MAGYARORSZÁG - Új fejlemények, trendek és részletes információk a kiemelt témákról” címen 2011-ben is elkészítette éves jelentését az EMCDDA (European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addfiction) felé. A jelentésben megemlítik azt a kvalitatív kutatást, amely 2010-ben zárult le a „Börtön és kockázatok” címen (Takács 2010). A kutatás célja a büntetés-végrehajtási intézményekben a kábítószer-használat, illetve a vér útján terjedő betegségek kockázati tényezőinek feltárása, valamint az ártalomcsökkentő információ-átadás és szolgáltatások megvalósíthatósági lehetőségeinek és korlátainak felmérése volt.

A kutatás eredménye szerint a hazai börtönökben létezik pszichoaktív szerhasználat. Legelterjedtebb a gyógyszerek visszaélésszerű használata (többnyire a Rivotrilé). A fogvatartottak nagy mennyiségű kávét és cigarettát fogyasztanak. A börtönökben létezik kábítószer-használat, legelterjedtebb a kannabisz, kapcsolatoktól és pénztől függően minden kábítószer beszerezhető. Létezik intravénás használat is, de - bár a válaszadók közül többen is használtak ezen a módon az intézményben - az interjúalanyok véleménye szerint ritka jelenség. A válaszadók maguk nem osztották meg mással tűiket, de láttak olyan helyzeteket, ahol ez megtörtént. Elmondásuk szerint gyakori az intézeten belüli tetoválás és a testékszerek behelyezése. A szexuális kapcsolatokat az interjúalanyok nem tartják gyakorinak, egy részük szerint óvszer használata jellemző, mások szerint nem. A nemi erőszakot szintén nem tartják gyakorinak. Az ártalomcsökkentő információátadás és szolgáltatások lehetőségeiről és korlátairól szóló rész a hivatkozott éves jelentés 11. fejezetben olvasható.

Az éves jelentésből megtudható továbbá az is, hogy egy nemzetközi kutatás részeként (Stöver 2011) a magyar büntetés-végrehajtási intézeteket is vizsgálták a kábítószer-fogyasztás elterjedtsége és az arra adott válaszok szempontjából. A kutatás megállapításai szerint a kábítószer-fogyasztás börtönbeli elterjedtsége alacsony, azonban a benzodiazepinek (elsősorban Rivotril) visszaélésszerű használata elterjedt a fogvatartottak között.

A nemzetközi kutatás részeként (Stöver 2011) többek között rákérdeztek a kábítószerek börtönbeli hozzáférhetőségére is. A kérdőíves vizsgálatban résztvevők 71,6%-a szerint a börtönökben nehéz kábítószerhez jutni, a nők 81,9%-a míg a férfiak 69,8% gondolta ezt így. Nagyon könnyűnek a minta 9%-a tartotta a kábítószerekhez való hozzáférhetőséget.

A Nemzeti Drog Fókuszpont jelentéséből kiderül, hogy a BVOP jelentése szerint, míg 2009-ban 88 esetben 91 fogvatartottnál, addig 2010-ben 76 esetben 73 fő birtokában találtak kábítószergyanús anyagot a bv. intézetekben. A bejuttatás módja döntően (63%) továbbra is a fogvatartottak részére biztosított csomagküldés útján történik. Stöver és munkatársainak kutatása szerint (Stöver 2011) a benzodiazepinek orvosi rendelvényre történő használatán túl jellemző az említett szer körül kiépült piac és kereslet a hazai bv. intézetekben.

Ahogy arra a Nemzeti Drog Fókuszpont is hivatkozik jelentésében, a BVOP korábbi közlése szerint az orvosi indikáció alapján rendelt, adagolt gyógyszerekkel történő visszaélések megakadályozására szigorú gyógyszerosztási szabályok vannak életben: az ápoló jelenlétében kell bevenni a gyógyszert; ha volt visszaélésre gyanú, kísérlet, porított formában kapja a beteg a gyógyszert. Ennek ellenére alkalmanként előfordul visszaélés.

Az előbb ismertetett előzmények, a hivatkozott kutatási tapasztalatok felkeltették az érdeklődésemet, ráadásul arra ösztönöztek, hogy szűkebb területemen, a Balassagyarmati Fegyház és Börtönön belül lefolytassunk egy kérdőíves vizsgálatot. A kérdéseket összességében nem volt nehéz összeállítani, a kérdőívek felvételében az egyik munkatársam közreműködött, egy kolléganőm pedig az adatok összesítésében segített. És ne feledkezzünk meg a fogvatartottakról, akik önkéntes alapon vállalták, hogy kitöltik a kérdőíveket. A mintát a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben elhelyezett fogvatartottak adták, felnőtt korú, férfi nemű személyek. (Azt, hogy az  intézetünkben elhelyezett fogvatartottak közül szinte mindenki önkéntesen közreműködött, külön örvendetes, pozitív dolognak tartom, mert a 411 fő résztvevő azt jelenti, hogy a felvétel idején jelenlévők szinte kivétel nélkül kitöltötték a kérdőívet.) 

De lássuk, mik az eredmények…  




1. kérdés: Életkor

20 év alatt (6 fő)
21-25 év (68 fő)
26-30 év (68 fő)
31-35 év (85 fő)
36-40 év (64 fő)
41-45 év (62 fő)
45 év felett (54 fő)
nem válaszolt (4 fő)

A kérdésre adott válaszok alapján megállapítható, hogy az intézetünkben elhelyezett fogvatartottak többsége azokba a korosztályokba, korcsoportokba tartozik, melyeknek nem annyira a börtönben kellene jelen lenni, hanem sokkal inkább a munkaerő-piacon. Meglátásom szerint a fogvatartottak jelentős hányada az a korát tekintve jó esetben családfenntartónak számító személy, aki ennek a szerepének sem aktualitás szerint, sem korábban nem felelt meg, és csekély munkaerő-piaci tapasztalattal rendelkezik. Ami egy másik kutatás tárgya is lehetne... 

2. kérdés: Legmagasabb iskolai végzettség:

általános iskola 8 osztályánál kevesebb (83 fő)
befejezett 8 osztály (157 fő)
befejezetlen középiskola (55 fő)
befejezett középiskola (80 fő)
érettségi (30 fő)
felsőoktatási intézményben szerzett oklevél, diploma (6 fő)

A megkérdezettek több, mint 58%-a csak alapfokú vagy annál is alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezik, és annak ellenére, hogy közel 33%-uk középiskolai tanulmányokat kezdett, azt ennél jóval kevesebben fejezték be, különböző okok miatt. Az érettségivel vagy annál magasabb végzettséggel azaz diplomával rendelkezők aránya csak a megkérdezettek 8,75%-a. (Érdekesség, hogy az adott válaszok alapján az érettségizett személyek közül mindössze 3 fő nyilatkozott úgy, hogy rendszeresen fogyasztott kábítószert, míg a diplomás személyek közül valamennyien nemleges válaszokat adtak.)




3. kérdés: Szakképzettség

nem rendelkezik szakképzettséggel      244 fő
rendelkezik szakképzettséggel             167 fő

A megkérdezetteknek csak 40,63%-a rendelkezik elmondása szerint szakképzettséggel, ami arányait tekintve magasabb, mint az előző kérdésre befejezett középiskolai tanulmányokat megjelölő személyek aránya (19,4%). Az eltérést abban látom, hogy a fogvatartottak viszonylag nagy része az, aki a börtönévek alatt bekapcsolódik valamilyen, a büntetés-végrehajtás által felkínált szakképzési lehetőségbe, minek következtében az érintettek zömében OKJ-s képzést szereznek.

4. kérdés: Lakhely:

Budapest         48 fő

város            172 fő

-          Bács-Kiskun megye (1 fő)
-          Baranya megye (6 fő)
-          BAZ megye (28 fő)
-          Békés megye (1 fő)
-          Fejér megye (5 fő)
-          Hajdú-Bihar megye (8 fő)
-          Heves megye (11 fő)
-          Jász-Nagykun-Szolnok megye (14 fő)
-          Komárom-Esztergom megye (11 fő)
-          Nógrád megye (67 fő)
-          Pest megye (11 fő)
-          Somogy megye (1 fő)
-          Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (2 fő)
-          Veszprém megye (2 fő)
-          Szlovákia (3 fő)
-          nem jelölte meg (1 fő)

község             47 fő

-          BAZ megye (6 fő)
-          Hajdú-Bihar megye (1 fő)
-          Heves megye (1 fő)
-          Nógrád megye (33 fő)
-          Pest megye (5 fő)
-          nem jelölte meg (1 fő)

falu                  143 fő

-          Bács-Kiskun megye (2 fő)
-          BAZ megye (13 fő)
-          Heves megye (11 fő)
-          Jász-Nagykun-Szolnok megye (2 fő)
-          Komárom-Esztergom megye (1 fő)
-          Nógrád megye (103 fő)
-          Pest megye (4 fő)
-          Somogy megye (2 fő)
-          Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (2 fő)
-          Veszprém megye (1 fő)
-          Szlovákia (1 fő)
-          nem jelölte meg (1 fő)

tanya               1 fő

-          BAZ megye (1 fő)

Az adatokból egyértelműen kitűnik, hogy az intézetünkben elhelyezett fogvatartottak többsége Nógrád megye területén élt a szabadságvesztés büntetés megkezdése előtt, ami annak tudható be, hogy a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló többször módosított 1979. évi 11. számú törvényerejű rendelet 24. §-nak rendelkezése értelmében A szabadságvesztést a bíróság által meghatározott fokozatban - fegyházban, börtönben vagy fogházban - és a büntetés-végrehajtási szervezet által kijelölt, lehetőleg az elítélt lakóhelyéhez legközelebb eső büntetés-végrehajtási intézetben hajtják végre.” Előbbiek figyelembe vételével természetesen számos más megyéből is kerülnek intézetünkben elhelyezésre fogvatartottak, részben átszállítási kérelemnek köszönhetően, részben az intézetek telítettsége vagy büntetés-végrehajtási szempontok miatt szükségessé váló átcsoportosítás következtében. Az viszont megfigyelhető, hogy BAZ megye és Heves megye területéről is viszonylag magas számban érkeztek intézetünkbe fogvatartottak. A település jellegét tekintve a mintában szereplő személyek 53,52%-a Budapesten vagy egyéb városban él. 




5. kérdés: Kábítószer fogyasztással érintettség (civil életben)

-          soha nem fogyasztott kábítószert (252 fő)
-          kíváncsiságból fogyasztott kábítószert (104 fő)
-          rendszeresen fogyasztott kábítószert (53 fő)
-          nem válaszolt (2 fő)

A válaszok alapján a megkérdezettek 38,68%-a civil életében vagy kíváncsiságból, vagy rendszeresen, de egyértelműen fogyasztott kábítószert. Az adat véleményem szerint elképesztően magas, gondoljunk csak bele: több, mint minden harmadik fogvatartott úgy nyilatkozott, hogy a büntetése megkezdése előtt már fogyasztott kábítószert, a mintát képező személyek közel 13%-a ráadásul rendszeresen. 




Elekes Zsuzsanna és Paksi Borbála 2004-ben végzett kutatásának ("A jogerősen elítélt fogvatartottak kábítószer és egyéb szenvedélyszer használata") megállapításai szerint a jogerősen fogva tartottak egyharmada (33%-a) az aktuális büntetésének megkezdését megelőzően fogyasztott legalább egy alkalommal valamilyen, biztosan droghasználati céllal fogyasztható szert, így a fentiek alapján megállapítható, hogy a kutatásuk óta eltelt időszakban, legalábbis intézetünk vonatkozásában tekintve növekedés figyelhető meg.


6. kérdés: Kábítószer fogyasztással érintettség (bv. intézetben)

-          büntetés-végrehajtási intézetben soha nem fogyasztott (380 fő)
-          nem válaszolt (5 fő)
-          bv. intézetben soha nem fogyasztott, ennek ellenére
o   kíváncsiságból (4 fő)
o   rendszeresen (3 fő)
o   beetették (1 fő)

-          büntetés-végrehajtási intézetben fogyasztott   
o   kíváncsiságból (6 fő)
o   rendszeresen, ha hozzájutott (11 fő)
o   „beetették” (1 fő)

Az erre a kérdésre adott válaszok már érdekesebb eredményt hoztak. Akadt ugyanis néhány fogvatartott, aki megjelölte ugyan, hogy büntetés-végrehajtási intézetben soha nem fogyasztott kábítószert, ennek ellenére mégis megjelölte a fogyasztást elismerő alternatíva bizonyos elemét. Mindez akár arra is utalhat, hogy az egyén tisztában van a tiltott cselekménnyel, annak esetleges fegyelmi és büntetőjogi következményeivel, ezért azt nem is vállalja fel teljesen, ezzel együtt az anonimitásnak köszönhetően mégis beismeri a fogyasztás tényét. A kérdésre nem válaszoló személyek is érdekesek lehetnek, főképp a nemleges válasz motivációja miatt: talán tabunak számít nekik a téma vagy adott esetben fogyasztottak is kábítószert, de azt nem vállalják. Mindentől függetlenül azonban elgondolkodtató, hogy a megkérdezettek 6,3%-a nyilatkozott úgy, hogy a börtönviszonyok között is hozzájutott, és fogyasztott is kábítószert. Az összességében szigorú biztonsági előírások, a rendszeres biztonsági ellenőrzések ellenére. Ugyan a legtöbb büntetés-végrehajtási intézet már rendelkezik kábítószer-kereső szolgálati kutyával, de a drogok vélhetően mégis bejuthatnak az intézetek területére. Mégis hogyan? Adott esetben a személyi állomány tagjának megtévesztésével, félrevezetésével, figyelmetlenségének a kihasználásával, jóval súlyosabb megítélésűnek számító esetben a közreműködésével. Mindenesetre a felderítést, az előtalálást az is nehezíti, hogy a személyzet tagjai tapasztalat, vagy ezzel összefüggő képzés hiányában többnyire nem is ismerik fel a kábítószereket, illetve azok olyan módon is elrejthetőek, hogy nem feltűnő a drog jelenléte...    

Az 5.-6. kérdésekre adott válaszok vonatkozásában azt sem hagynám figyelmen kívül, hogy a civil életben lényegesen többen ismerték el a kábítószer-fogyasztás tényét, mint a börtön körülmények között. Ennek oka lehet az, hogy az anonimitás ellenére az érintettek tartanak attól, hogy személyükre fény derülhet, ezért  nem is ismerik el a büntetés-végrehajtási keretek között megvalósult drog-fogyasztást. Jobb esetben jól működik az intézet drog-prevenciós stratégiája, és a korábbi fogyasztók a börtönben már nem is akarnak kábítószerhez jutni... 






7. kérdés: Benzodiazepin-származék fogyasztással érintettség (civil életben)

-          soha nem fogyasztott ilyen gyógyszereket (325 fő)
-          orvos által felírva fogyasztott (59 fő)
-          illegális módon beszerezve fogyasztott (21 fő)
-          nem válaszolt (6 fő)

Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha kijelentem, hogy a különféle Benzodiazepin-származékok kapcsán úgy gondolom, hogy a börtön falai között azok a kábítószerekhez hasonló veszélyforrást jelentenek. A hatásukra megváltozott tudatállapot, a bizonyos személyeknél megnövekedett agresszivitás hatásai ugyanis kiszámíthatatlanok lehetnek. Találkoztam már olyan fogvatartottakkal, akik Rivotril hatására zárkát vertek szét, magatartásuk ön- és közveszélyessé vált, és napok estek ki úgy az életükből, hogy azt sem tudták, hol vannak, mi történik a külvilágban. Az ilyen esetek mind a fogvatartott társak, mind a személyi állomány tagjaira nézve olyan veszélyeket rejtenek magukban, melyek következményei akár végzetesek is lehetnek. És ennek tükrében nézve a civil adatokat, a fogvatartottak több, mint 19%-a a börtönbe kerülés előtt is fogyasztott ilyen gyógyszereket, egy részük már ekkor is illegális úton beszerezve azt. A nem válaszolók indokai ezúttal sem egyértelműen kiszámíthatóak.   

8. kérdés: Benzodiazepin-származék fogyasztással érintettség (bv. intézetben)

-          nem válaszolt (10 fő)
-          bv-ben soha nem fogyasztott (320 fő)
-          bv-ben fogyasztott (81 fő)

o   kíváncsiságból (16 fő)
o   rendszeresen orvosi rendelvényre (44 fő)
o   „beetették” (3 fő)
o   rendszeresen, ha sikerült hozzájutni (10 fő)
o   nem választott a négy lehetőségből (8 fő)

Összevetve a civil életre vonatkozó kérdésre adott válaszokkal megállapítható, hogy a börtön keretei között a civilekhez képest szinte teljesen megegyezik azok száma, akik elismerik a fogyasztás tényét (civilben 80 fő, börtönben 81 fő nyilatkozott így). Érdekes azonban az a különbség, amely az orvosi rendelvényre történő fogyasztásban mutatkozik: míg a civil életében 59 fő fogyasztott orvos által felírt gyógyszert, a börtönben az ilyen személyek száma csak 44 fő. Ami azt feltételezi, hogy a különbséget képező személyek, már amennyiben a börtönben is szükségük van gyógyszerekre (és itt jellemzően a Rivotril, Xanax és a Frontin jön szóba), akkor illegális úton szerzik be azt. Az orvos által felírt gyógyszert fogyasztó fogvatartottak esetében is előfordulnak visszaélések: az érintettek körében nem ritkán fordul elő olyan eset, amikor a számukra kiírt gyógyszert nem veszik be, hanem azzal manipulálnak: meg próbálják összegyűjteni azt, és eladni, általában élvezeti cikkekért cserébe. Igaz ugyan, hogy az ilyen kísérletek egyre ritkábbak, aminek az is az oka, hogy a hasonló esetekből okulva az egészségügyi személyzet jellemzően porrá tört állapotban osztja az érintetteknek a gyógyszert.  

Ennyi volt a kérdőív tapasztalatainak ismertetése. A helyzet abból a szempontból megnyugtató lehet, hogy megerősítést nyert a dolog: a fogvatartottak körében magas azon személyek száma, aránya, akik a börtönbe kerülés előtt fogyasztottak kábítószert, tudatmódosító hatású gyógyszert. És amennyiben hozzá tudnak jutni, akkor akár csak kíváncsiságból, de akár rendszeresen is megkeresik annak a módját, hogy a börtönben is hozzájussanak ezekhez a szerekhez, anyagokhoz. És ez már kevésbé tekinthető megnyugtatónak. Előbbiek miatt tehát továbbra is fontosak a különféle prevenciós, ismeretterjesztő programok, az életvezetés javítását célzó különféle tréningek, előadások, felvilágosítások. Előbbiek mellett pedig továbbra is mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a kábítószerek, illegálisan használt gyógyszerek ne juthassanak be az intézetek területére, tehát a megelőzést e téren is fokozott figyelemmel kell gyakorolni.


Hangsúlyoznám, hogy nem vagyok kutató, és szakértőnek sem tartom magam. Abban, hogy a kérdőívet összeállítottam, leginkább a kíváncsiság vezérelt. Biztos, hogy lehetett volna több, részletesebb kérdést is feltenni. De nekem ennyi elég volt ahhoz, amire kíváncsi voltam. Viszont szívesen segítek bárkinek, aki a témában szeretne kutatni, természetesen a lehetőségeimhez mérten. És ha van olyan bv-s kolléga, aki egy másik intézetben felvenné a kérdőívet, akkor a tapasztalataira kíváncsi lennék...   

1 megjegyzés: