Az első bűntényes fogvatartott ezúttal olyan esetekkel kapcsolatos gondolatait vetette papírra, melyek fogolyszökéssel és férfi elítéltek női fogvatartottakhoz való közel kerülésével összefüggésben megvalósított cselekményeivel foglalkoznak. A történtek több bv. intézetben zajlottak le, az esetek egy része emlékeim szerint annak idején a híradásokból is megismerhető volt...
Mákruhás „vájárok”
"Nem, ez alatt nem arra kell gondolni, hogy bármely bv. intézet bányát kezdett üzemeltetni, de nem is az elítéltek orrhigiéniai szokásairól szeretnék beszámolni. Sokkal inkább egy olyan szokásról, ami a filmalkotókat is többször megihlette, és még a híres Alcatraz sem kerülhette el. Ez pedig az ember és kanál kombinációja az őt körülvevő falak ellen. A történtek nagy része általában arról szól, hogy a delikvens utat kíván vájni a szabadsághoz vezető falakon. A filmekben ezt hosszas tervezés és mesteri ötletek árán valósítják meg. Izgalmas események és véletlenek segítik vagy dolgoznak a „hőseink” mellett illetve ellen. Azonban ahogy mondani szokás, az élet a legjobb forgatókönyvíró, továbbá sokkal prózaibb, mint a filmek világa. Továbbá a bentlakók többsége sem az a géniusz, aki képes lenne megtervezni és kivitelezni ilyen komplex terveket. Sokkal inkább az ösztöneik vagy az unalomban megfogant impulzív ötletek alapján cselekszenek. Több legenda is kering ezekről az „útkeresésekről”. Az egyik ilyen azon a másik legendán alapszik, hogy a börtön egy emeletet süllyedt az idők során, és ha lefele ásnak, akkor a föld alatt a börtön kerítésein kívülre jutnak. Ettől az ötlettől vezérelve néhány évvel ezelőtt a földszint egyik zárkájában elhelyezett három elítélt el is kezdett lefele vájni. A siker nem maradt el, és le is jutottak az eggyel lejjebbi szintre, a pincébe. Azonban a várt alagutak és kiút helyett csupán víz és patkányok fogadták a megfáradt túrázókat. Kiút nem lévén leültek, és rágyújtottak, amíg a felügyelet értük nem jött. Egyszer egy másik társaság pedig rossz irányba kezdett el faragni, és éppen egy nevelői irodába jutott. Ezzel persze nem voltak kint a vízből, fizethették a helyreállítás költségeit, a fogdát, és még számos következménye lett az esetnek. Hiszen egy ilyen kísérlet bekerül a személyes anyagba, lehetetlenné téve a mielőbbi szabadulást. Azonban az a történet, amelyet a napokban hallottam, ennél sokkal elemibb. Előfordul, hogy egy főleg férfiak által „birtokolt” intézetbe nők is kerülnek. Általában ideiglenesen tartózkodnak ott, látogatás, tárgyalás, vagy nyomozás okán. Egy ilyen alkalomkor fordult elő, hogy a mellette található férfi zárka foglya elhatározta, ő bizony átjut a „hölgyekhez”. Valószínűleg ugyanazok a vágyak, hormonok vezérelték, mint anno általános iskolában minket, mikor az osztálykiránduláson, az osztályfőnök tiltása ellenére átszöktünk a lányok szálláshelyére. Neki ez egy kicsit bonyolultabb volt, míg nekünk csupán két szúnyoghálót kellett megbontanunk, itt több méternyi téglafalon kellett átjutni. Azonban a vágy és az ösztön meghozta a kívánt eredményt. Persze sokaknak feltűnt a folyamatos, néha szakaszos kaparászás, de jobbára elnyomta a Dögös Robi, Nótár Mary és Bódi Guszti örökérvényű slágereinek zengése és a folyamatos dübörgés, amit a zenére ugráló talpak keltenek. A lényeg viszont mégis az, hogy az önjelölt Don Juan az áhított hölgyek közelébe férkőzött. A hosszú hónapok és a fentebb említett hormonok hatására nem csupán közelükbe, de kegyeikbe is férkőzött rendkívül rövid idő alatt. Talán ez a románc örök időkre a résztvevők titka maradt volna, azonban a dramaturgia és a sors másként rendezte. A „szerelem” heve oly mértékben fárasztotta ki hőseinket, hogy nyugodt álomba szenderültek. Ez már nyilván nem kerülte el a felügyelet figyelmét, és leleplezte a titkos viszonyt és az alagutat is, mely tán nem olyan jelentőségű, mint a Csalagút, de legalább olyan fontos, ha nem fontosabb volt, ezeknek az embereknek az életében."
Ha már szó esett a "városi legendáról", akkor következzen két fotó, amúgy variációk egy témára gyanánt...
Egyébként az írás kapcsán megjegyzendő, hogy annak ellenére, hogy az élet nem Hollywood, a fogva tartottak egy része esetében talán valóban folyamatosan tartani lehet és kell is attól, hogy ki akarja vonni magát a szabadságvesztés büntetés végrehajtása alól, fogolyszökést megvalósítva ezzel. Ebből kifolyólag a személyi állomány tagjai részéről fontos a folyamatos figyelem és koncentráció, az éber szolgálatellátás, az ellenőrzési feladatok kellő alapossággal és kiszámíthatatlan időpontokban történő végrehajtása, mert mindez segíthet a hasonló cselekmények megelőzésében. A szökési kísérletek kapcsán eszünkbe juthatnak Mihail Solohov szavai: "A rossz szabadság mégiscsak jobb, mint a jó börtön." Ezt sose feledje, aki elítéltekkel foglalkozik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése