A
vérszívásról
A „szakkifejezés”
azt takarja, hogy egy kiszemelt valakit pusztán szavakkal igyekszik kikészíteni
egy társa, vagy rosszabb esetben társai. Ez sokkal durvább szituáció, mint
gondolná a kívülálló, hiszen egy érzékenyebb embert a börtön önmagában is
megviseli. Ezt kihasználva a „vérszívók” mindenféle módon fogást keresnek az
áldozaton – ez abban az esetben a leginkább elviselhetetlen, ha mindez zárkán
belül történik – és akár a nap 24 órájában zaklatják őt. Mivel mindenkinek van
gyenge pontja, így sajnos könnyen lehetnek sikeresek! Az egész kizárólag a
behódolásról szól. Mivel a tettlegességet súlyosan szankcionálják a börtönben,
ezért a „vérszívók” nem mernek ehhez folyamodni, nehogy további éveket
szerezzenek bűnvádi ügyekből. Viszont a delikvenstől erősebbnek érzik magukat
és ezt láttatni is akarják. Ha győznek, akkor a célpont kikészül, magába fordul
és tűri, hogy megalázzák. Amennyiben ilyen helyzetbe kerülsz, soha ne mutasd ki
mit érzel vagy mennyire bánt, amit mondanak éppen; sőt lehetőség szerint nevesd
ki őket. Ezzel nem tudnak mit kezdeni és egy idő után leszállnak rólad. Nincs
más út!
Azt azért még tudom ajánlani, hogy ilyen helyzetben forduljanak a személyi állomány tagjához (felügyelőhöz, nevelőhöz, lelkészhez, pszichológushoz stb) és kérjenek segítséget. Ez a tévhitekkel ellentétben nem tartozik bele az ún. wamzerség fogalomkörébe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése