2012. június 12., kedd

Visszatekintés egy drog-prevenciós pályázatra




„Kábítószer-prevenciós modellprogram a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben”
KAB-ME-11-C-3218 azonosítószámú pályázati program

A fenti pályázati program befejeződött, a mai napon rögzítettem az internetes felületen a szakmai beszámolót, ezért néhány gondolat erejéig visszatekintek a programra. Mint korábban, a pályázat bemutatásakor már írtam, a támogatási összegből három nagy projektelem került megvalósításra, melyek a következők voltak: Fórum Színház, életvezetési tréning, kortárs segítő csoport.

A Fórum Színház foglalkozásai kapcsán István Károlyné drámapedagógus a következők szerint emlékezett vissza a programra:

“A projekt ezen eleme során mindösszesen három témakör feldolgozására került sor, amik a következő (bűn)cselekmények köré épültek:

  • Kábítószerrel való visszaélés,
  • Iskolán belüli, tanár ellen irányuló erőszak,
  • Családon belüli erőszak.
Három hónapon keresztül, havonta ötször, alkalmanként kb. 90 perces foglalkozás keretén belül a történet kiválasztásra került, majd a színrevitellel kapcsolatos ötletekből kialakult a megjelenítendő színpadi verzió. Ezt követte a fórum színházi délután a közösen megbeszélt forgatókönyv szerint.

Általánosságban - a három témakör esetében ugyanazon „menetrend” szerint - a foglalkozások a következők szerint épültek fel:
  • 1 foglakozás: a témakör feldolgozása, a forgatókönyv megírása és a színrevitel előkészítése
  • 2 foglalkozás: színrevitel
  • 3 foglalkozás: színrevitel
  • 4 foglalkozás: színrevitel
  • 5 foglalkozás: előadás
A közös munka legelején a jelentkező fogvatartottakkal megbeszéltük, hogy mi is a Fórum Színház, mire jó – mire nem jó. Azokkal a fogvatartottakkal, akiknek továbbra is tetszett és maga számára elképzelhetőnek tartotta ezt az önismereti munkát, rögtön el is kezdtük a felkészülést.

A fórum színházi forma alapvető sajátossága, hogy meghatározott témára/problémakörre épül fel, olyanra, amely a nézők soraiban helyet foglalók sajátossága (is). Ez a három általunk kiválasztott témakör – kábítószerrel való visszaélés; iskolán belüli, tanár ellen irányuló erőszak; családon belüli erőszak – lehet sajátossága a nézőknek, illetve érintettségük is lehet mindebben, de mindenképp a prevenciót szolgálja.

Mivel a mi esetünkben a játszók maguk a fogvatartottak, a nézők pedig a Kiss Árpád Általános Iskola 8. osztályos tanulói közül kerültek ki, fontosnak tartottuk, hogy a kamaszkorról, mint az emberi fejlődés lélektani sajátosságairól is ismereteket szerezzenek a fogvatartottak. Hangsúlyos ez amiatt is, hogy elősegítsük a pontos, érthető, hiteles megjelenítést.

A színrevitel és az előadás fontos eleme a rögtönzés, de ez csak akkor történhet meg átélt/átérzett, belülről jövő módon, ha a jelentekben megjelenő karaktereket alaposan kidolgozzuk. A karaktert átélő/megjelenítő fogvatartott így biztonsággal tud mozogni az adott szerepben, így nem jön zavarba az előadás során, amikor a nézők által instruálva kell tovább formálni a szereplő cselekedeteit.

Ezért hát nem szavakat találtunk ki a szereplőknek, hanem a jelenetekben megjelenő karaktereket dolgoztuk ki részletesen. Ennek során kerültek elő az addig akár rejtőzködő előítéletek, hiedelmek, sablonok.

Így került felszínre a fogvatartottak elképzelése pl. egy átlagos magyar család képéről, amely 4 tagból áll: középkorú apa, középkorú anya egy tizenéves lánygyermek és egy szintén tizenéves fiúgyermek, aki az elsőszülött a családban. A szülők alkalmazottak, a gyerekek tanulnak. Anyagiak terén rendelkeznek egy kertes családi házzal (a kertben megtermelik a család számára alapvető zöldségeket), és egy piros Suzuki típusú személyautóval. Nyaranta egy hetet a Balatonon töltenek. A szülők már lemondtak az álmaikról, a gyerekeknek még vannak: a lány „élő Barbie – baba” akar minél inkább lenni, a fiú pedig egy kismotorra vágyik.

Ezek és az ehhez hasonló kimondásra került képek tudatosulása sokszor megrendítő erővel kerültek elő.

A színrevitel során foglalkozásról foglalkozásra domborodtak ki az adott karakter éppen a történés szerint szükséges vonásai, de mindig az alapokra építve finomodtak a jellemvonások. A fogvatartottak – ha a próbák során hiteles játékot láttak társuk által megjelenítve, akkor dicsérték egymást. Ez a dicséret általában vagy a beszédes döbbent csend volt, vagy az „ezt most elhittem” szavak. Minden esetre többen nyújtottak olyan játékot, amiben maguk mondták ki, hogy „ez az én életem”. A kimondás, az eljátszás, a más is átélt már ilyeneket, tehát nem vagyok egyedül érzésének munkába állítása eredményeként nyomon követhető volt az egyre könnyebb megjelenítés. Többen – saját bevallásuk szerint - így tudtak pontot tenni magukban addig nyitott, lezáratlan kérdőjeles mondatokra.

Nagy húzó erő volt a fogvatartottak részéről az a hatalmas erő, hogy kompetensek lehettek valamiben, ami nem kisebb dolog, mint a gyerekek megsegítése! Ők, akiket a társadalom ideiglenesen kivetett/elszigetelt magától, képesek lehetnek arra, hogy a jövő nemzedékének mutassák meg, hogyan kerülhetik el a buktatókat! Ennek a tudatosodása óriási volt számukra, túlzás nélkül állíthatom, hogy volt, amelyikük ezen el is érzékenyült (egy hosszú ítéletes fogvatartott, akinek egyébként önértékelési problémái voltak).

A felkészüléssel, a színrevitellel töltött órák alatt a fogvatartottak segítettek egymásnak, megtanulták kimondani érzelmeiket, érzéseiket. Mindezt a kialakított védett, bizalmas közeg tette lehetővé, de természetesen nem valósulhatott volna meg a fogvatartottak nyitottsága nélkül sem.

Egyszer sem tapasztaltam, hogy bármelyikük is visszaélt volna azzal a tudással, ismerettel, amit a másikról, annak érzéseiről, életében történt kríziseiről tapasztalt meg a játéka során. Sőt helyenként az együttérzést láttam megjelenni.

Ilyen előzményekkel nagy izgatottsággal vártuk az előadásokat.

A fórum színházi délutánok során először köszöntöttem a jelenlévő nézőket, majd a fogvatartottak bemutatták a jelenetet. A hatásszünetet követően ismertettem a fórum színházi forma alapvetéseit, majd a játékszabályokat. Ezek közül a legfontosabb, hogy a megjelenített szituáció körülményeit (hol, mikor, kik, milyen viszonyban és milyen körülmények között jelentek meg eddig) nem lehet megváltoztatni!  Ezt követően megkértem a közönséget, hogy a felvetett problémára játszók és nézők együttesen keressük a megoldást.

A foglalkozásokon nézőként részt vevő, majd véleményükről, gondolataikról megkérdezett gyerekek eleinte megilletődöttek voltak, mind a helyszíntől, mind a fogvatartottaktól, aztán egyre inkább felengedtek, és képessé váltak arra, hogy bátran kimondják érzéseiket, véleményüket.  

Mindent figyelembe véve egyfajta kettős folyamat volt a fórum színházi foglalkozások menete, amelyben a tanulva tanítás elve érvényesült.” 

 
Az életvezetési tréning kapcsán Szatmári Zoltán addiktológiai konzultáns, szupervízor hajtotta végre a háruló feladatokat, aki a következő rövid beszámolóban foglalta össze a csoportot: 
 
“A drogprevenciós program két fő törekvése a legális drogok és a kábítószerek főbb hatásainak megismertetése és a szabadulás előtt állók drogprevenciós szempontból való felkészítése a szabadulás utáni életre volt. A foglalkozások interaktív módon zajlottak, audiovizuális segédeszközök és flipchart tábla segítségével.

A foglalkozás-sorozat elején tisztáztuk a droggal kapcsolatos alapfogalmakat, így a drog, a kábítószer, a függőség, a szenvedély fogalmát. Ezt követően részletesen foglalkoztunk a mértéktelenül fogyasztott alkohol egészséget károsító és a veszélyeztető körülmények közötti ivás bűnelkövetési kockázatot jelentő hatásaival. Kitértünk a kontrollálatlanul fogyasztott alkohol családi életet és párkapcsolatokat veszélyeztető hatásaira, különös tekintettel a családon belüli és az élettársi kapcsolatban megjelenő erőszakra.

A dohányzás témakörében beszéltünk az egészséget károsító hatásokról és a leszokási nehézségekről (elvonási tünetek, dohányzási rituálé hiánya, társas hatások).

A kábítószerek témakörében a hatások ismertetése mellett nagy hangsúllyal foglalkoztunk a személyes motivációk kérdésével.

A programba beiktattunk egy olyan alkalmat is, amikor egy korábbi drogprevenciós pályázatra készített kisfilmeket tekintettünk meg és beszélgettünk közösen a látottakról.

A résztvevők a program nagy részében aktívak voltak, megosztották véleményüket, de nem igazán voltak nyitottak az eltérő véleményekre. Nehezítő tényező volt, hogy a korábbi személyes általuk pozitívan megélt drogfogyasztási tapasztalatokat „objektívnek” tekintették, azaz az ezen tapasztalatoktól különböző tudományos megállapításokat (kutatási eredményeket) ritkán fogadták el.

Jól érzékelhető volt, hogy a csoporton való megszólalást erősen befolyásolja a háttér csoportdinamika, a résztvevők többsége ismerte egymást és a börtönbeli „leosztott” hierarchikus viszonyok áthatották a csoportot.

Csoportvezetőként egyedül voltam jelen és ezúttal ez esetenként kevésnek bizonyult. Hasonló esetben talán még nagyobb hatékonysággal tudna működni egy kisebb létszámú 6-8 fős csoport, vagy egy ilyen létszámú csoport, de páros vezetéssel.

Nagy segítség volt viszont, hogy a technikai előkészítés mindvégig kifogástalan volt a benti kollégák részéről.” 


 A kortárs segítő csoport című projektelem a Váltó-sáv Alapítvány munkatársainak közreműködésével valósult meg, mely civil szervezettel immáron hosszú évek óta együttműködünk, elsősorban különféle kábítószer-prevenciós programok megvalósításában. Az általuk jelen projekt kapcsán megtartott képzésbe bevont fogvatartottak a trénerek visszajelzései alapján egyre inkább elfogadóan és aktívan álltak hozzá a képzéshez, kezdeti ellenérzéseiket, félelmeiket levetkőzték, és a képzés végén már inkább az iránt érdeklődtek, hogy lesz –e lehetőségük arra, hogy valamikor újra találkozzanak az Alapítvány munkatársaival. Ez pedig mindenképpen pozitív dolog...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése