Péntek délután a váci Apor Vilmos Katolikus
Főiskola adott otthont annak a szakmai jellegű beszélgetésnek, melyen a
parancsnok úr társaságában vettem részt. A Tranzit F&S Fókuszolási és Szupervíziós
Felnőttképzési Központ meghívásának tettünk eleget, és az volt a célunk, hogy
bemutassuk a büntetés-végrehajtási intézeten belüli oktatásban, képzésben
résztvevők számára mindazon ismereteket, amelyek segítik a feladataik
ellátását. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor ez a találkozó már régen
időszerű lett volna, hiszen több pályázat megvalósításában közreműködtek már a
Tranzit munkatársai, de ahogy Székelyné Kováts Eszter szakmai vezető –
ügyvezető is mondta, már régóta dédelgetett álmunk volt egy ilyen alkalom
létrehozása, de különböző okok miatt ez csak most valósulhatott meg.
„Civil oktatók helyzete a büntetés-végrehajtásban –
nemzetközi tapasztalatok alapján” címen kíséreltem meg felvezetni a
beszélgetést, a szakmai vezető felkérésének megfelelően. Aki nem járt még
börtönben, az talán nem is tudja, hogy mire vállalkozik. Azt hiszem, nem leszek
elfogult, illetve nem is árulok el különösebb titkot, ha azt mondom, hogy a
börtön egy különleges helyszín, szokványosnak semmiképpen nem nevezhető
környezet. De mik is azok a körülmények, amik azzá teszik?
- Speciális közeg (rácsok, NATO-drót, bezártság…): egy civil ember számára nem minden esetben jelent könnyen megemészthető és feldolgozható helyzetet, ha belép egy bv. intézet falai közé. A biztonsággal összefüggő technikai berendezések, eszközök jelenléte, a többnyire rideg környezet egy olyan élményt jelenthet a nem ehhez szokott személyek számára, ami nem feltétlenül megnyugtató a számára. Emlékszem, hogy jó néhány évvel ezelőtt, amikor egy nevelői státusz betöltésére jelentkező pedagógus végzettségű érdeklődő kísérését kaptam feladatomul, akkor azzal kellett szembesülnöm, hogy az illetővel szinte még át sem értünk az elhelyezési körletépület területére, mindössze annak bejáratán és egy lépcsőházi rácson mentünk keresztül, de ő már kérte, hogy menjünk ki, mert ezt a bezártságot ő nem bírja…,
- Speciális közösség (fogvatartottak, személyzet): a börtönben mind az ott elhelyezett fogvatartottak, mind a személyi állomány tagjai egy különleges összetételű és személyiségű közösséget alkotnak, ezért azoknak, akik arra vállalkoznak, hogy civilként egy börtönben oktatnak, tartanak különféle foglalkozásokat és tréningeket, fel kell készülniük arra, hogy beilleszkedésük, fogadtatásuk nem feltétlenül lesz egyszerű és zökkenőmentes,
- Speciális körülmények (a börtön nem iskola…): egy börtönben általában nem feltétlenül biztosítottak azok a feltételek, melyek egy civil oktatási intézményben értelemszerűen adottak. Annak idején, amikor a PPP-konstrukcióban működő szombathelyi és tiszalöki intézetek megkezdték működésüket, az interneten számos power point-bemutató kezdett el keringeni, melyek bemutatták az ottani felszereltséget és körülményeket. Azzal azonban mindenkinek tisztában kellene lennie, hogy a magyar valóság nem feltétlenül egyezik meg mindenben ezzel. Intézetünkben a kiemelkedően magas számú fogvatartotti képzési és szabadidős program ellenére viszonylag kevés az erre megfelelő helyiségek száma, illetve a technikai feltételek és az eszközpark is hagy maga után némi kívánni valót. Az, hogy ma már szinte mindenkor lehetőségünk van arra, hogy mondjuk flipchart táblát vagy dvd-lejátszót biztosítsunk egy-egy oktatáshoz, nem másnak köszönhető, mint a korábbi eredményes pályázatainknak…
- Speciális helyzetek (rendkívüli esemény lehetősége): egy börtönben, tekintettel arra, hogy a fogvatartottak körében bármikor számítani lehet arra, hogy a szokványostól eltérő, az intézet, a személyi állomány, a fogvatartottak, illetve az intézet területén tartózkodó civil személyek testi épségét, életét, biztonságát veszélyeztető vagy fenyegető esemény következik be, mindenkor folyamatos éberség, odafigyelés szükséges. Különösen azok részéről, akik a fogvatartottakkal közvetlenül foglalkoznak…
A fogvatartottakkal foglalkozó civilek számára
mindig el szoktuk mondani a legalapvetőbb dolgokat, amelyek betartása
mindenképpen elengedhetetlen ahhoz, hogy viszonylag megnyugtató módon be tudjuk
őket engedni az általuk megtartandó tanóra, foglalkozás végrehajtására. De mit
is kell tudniuk a fogvatartottakról? Mivel ezt már vélhetően többször
kiveséztem, most csak vázlatosan, a teljesség igénye nélkül sorolom fel a
legfontosabb ismertetőjegyeket:
- Alacsony iskolai végzettség,
- Mentális problémák,
- Szakképzettség hiánya,
- Szociális problémák,
- Munkanélküliség a civil életben,
- Életvezetési problémák (szenvedélybetegségek),
- Magatartási problémák,
- Antiszociális személyiség…
Előbbiek mellett egy dolgot mindenképpen ki kell
hangsúlyozni: olyan ember, aki fél a közegtől, fél a fogvatartottaktól,
semmiképpen ne vállalkozzon arra, hogy akár önállóan, akár kettős vezetésű csoport
megtartására vállalkozzon, mert ezt azonnal észreveszik rajta. Lehet, hogy az
elítéltek nem túlképzett emberek, sokan közülük az általános iskolai tanulmányaikat
sem fejezték be, ezzel szemben az élet iskoláját kijárták, és olyan
emberismeretre tettek szert, amiről sokan nem is álmodnak. Ennek köszönhetően
azonnal felismerik azt, ha valaki fél, tart tőlük, és ezt adott esetben
kihasználják. Ezekből a félelmekkel teli személyekből lesznek legsúlyosabb
esetben a túszejtések áldozatai, illetve a tiltott dolgok becsempészésére is ők
lehetnek a legalkalmasabbak, becserkészésre potenciálisan legmegfelelőbbnek
tűnőek…
A fogvatartottak mellett azonban nem szabad
megfeledkezni arról, hogy a börtönök személyzete is egy speciális csoportot
képez, különleges tulajdonságokkal. Szintén csak felsorolás szintjén említeném
meg azokat a jellemző vonásokat, amelyek egy-egy civil számára azonnal
beugranak, ha belép egy börtönbe, és látja a személyi állomány tagjait. Ezek a
következők, szintén a teljesség igénye nélkül:
- Szigorú,
- Leterhelt,
- Fáradt,
- Belefásult,
- Barátságtalan,
- Egyenruhás,
- Segítőkész,
- Gépies,
- Pörgős,
- Katonás…
Ezzel együtt egy biztos: tekintettel arra, hogy egy
fegyveres rendvédelmi szerv munkatársairól lévén szó, a személyi állomány
tagjai valamennyien tisztában vannak az alá-, fölérendeltségi viszonyokban elfoglalt
helyükről, a parancsnok iránti engedelmesség fogalmáról, így az intézet
vezetése által szervezett programok kapcsán feltétlenül közreműködni fognak
annak megvalósításában, persze a rájuk vonatkozó mértékben. Többször
megfogalmaztam már, de valóban úgy gondolom, hogy az, hogy egy adott bv.
intézetben milyen programok kerülnek megszervezésre, milyen aktív pályázati
tevékenység folyik, milyen szakmai célkitűzéseket állítanak fel maguknak, mennyire
szívesen vonnak be civileket azok végrehajtásába, az nagymértékben
intézetparancsnok-függő dolog. A parancsnok, mint első számú vezető, személye,
hozzáállása, attitűdjei ugyanis hihetetlenül fontosak. Intézetünkben számos
pályázat került, kerül megvalósításra az elmúlt években és jelenleg is. A
végrehajtó állomány tagjai a kezdeti időszakban egy kicsit talán ellenérzéssel
fogadták az ezekkel összefüggő programokat, leginkább a rájuk háruló plusz
feladatokat látták bennük. Tény, hogy ezek bizonyos időszakokban valóban extra
megterhelést rónak az állomány tagjaira. De az is egyértelmű, hogy a jó,
tartalmas programok hosszú távon az állomány érdekeit is szolgálják. A
megfelelően elfoglalt, hasznos programokkal lekötött fogvatartottak ugyanis
alapvetően együttműködőbbek, normakövetőbbek lesznek, gondolkodásmódjuk és
magatartásuk egyaránt pozitív irányba változik, így lényegesen kevesebb
fegyelmi probléma és extra feladat merül fel esetükben. És mindez egyértelműen
megkönnyítheti a személyzet ez irányú tevékenységét.
A civilek jelenléte tehát pozitív egy bv. intézet
vonatkozásában, habár néhány évvel ezelőtt ez valahol elképzelhetetlennek tűnő
dolognak minősült. Manapság viszont a börtönök egyre nyitottabbak, egyre több
olyan intézet akad, amely igyekszik megismertetni a társadalommal a zárt
közegben zajló szakmai tevékenységeket, illetve ezekbe egyre több külsős
szakember, tanár, tréner bevonására is sor kerül. Megfelelő előzetes
intézkedések, ellenőrzések és előkészítés mellett ma már egyre több olyan
alkalom (mint például intézetlátogatás, konferencia, kulturális program, foglalkozás
megtartása… stb..) van, amikor civil személyek beléphetnek a rácsok mögé.
Konkrétan jelen eszmefuttatás tárgyához kapcsolódva
tekintsük át, hogy melyek lehetnek azok a programok, amelyek megvalósításában,
az utóbbi időben egyre több esetben veszik igénybe a bv. intézetek civil
szakemberek közreműködését:
- Oktatási, képzési, szakképzési lehetőségek,
- Pályázati programokkal összefüggő tevékenység (tréningek, előadások, egyéni és csoportos foglalkozások megtartása),
- Kulturális tevékenység (előadás, koncert megtartása, kiállítás bemutatása, performance, filmvetítés…).
A büntetés-végrehajtási intézeteken belüli oktatás
elősegítését megcélozandó egyébként létezik egy non-profit jellegű szervezet,
az European Prison Education Association (EPEA) (hivatalos honlap: http://www.epea.org/),
melynek 41 országból, 850 tagja van, köztük oktatók, tanárok, a téma iránt
érdeklődő szakemberek, kutatók és hivatalnokok. A szervezet célja a börtönön
belüli oktatás és a hozzá kapcsolódó egyéb tevékenységek fejlesztése, előremozdítása,
helyes gyakorlatok kimunkálása. Talán sokan nem tudják, de a szervezetnek
létezik egy magyarországi tagozata is, amelynek hivatalos neve: Hungarian Accociation of Prison
Affairs - European Prison Education Association (EPEA) Hungarian Branch. Az elnevezésből kiderül,
hogy a hazai tagozat a Magyar Börtönügyi Társaság segítségével és támogatásával
alakult meg. Az előzményekhez tartozik, hogy
hazánkban közel 20 évvel ezelőtt
kezdte el működését az EPEA. Akkoriban Dr. Csetneky László főiskolai tanár, pszichológus
egy kisebb csoportot szervezett maga köré, főképp főiskolai tanárokból és pszichológusokból.
Majd 1997-ben Budapesten került megrendezésre a 6. Nemzetközi EPEA Konferencia.
2003-ban Prof. Dr. Ruzsonyi Péter Phd. bv. ezredes bv. főtanácsos Úr vette át a
hazai tagozat irányítását, aki ma a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi
Kar Büntetés-végrehajtási Tanszékének a vezetője. A tagok száma jelenleg megközelíti a 30
főt, és az összetétel is változott, ma már tanárok, tanácsadók és szociális munkások
is találhatók a hazai EPEA-tagok között.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy két évvel
ezelőtt részt vehettem egy képzésen, Máltán, az EPEA Malta Branch szervezésében.
A tapasztalatokról a következőkben fogok beszámolni….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése