5 + 1 = BOLDOGSÁG
"A kevesek számára ismert, hogy az elítélt büntetése alatt is elhagyhatja a börtön falait, legálisan. Ennek három módja ismert számomra az egyik a jutalomba kapott rövid tartamú eltávozás, a másik a büntetés-félbeszakítás, a harmadik pedig a kimaradás. Az első kettő lehet többnapos, utóbbi pedig néhány órás. Az időtartamot általában x + y képlettel adják meg ahol az x a kint tölthető napokat, y pedig az utazásra használható napokat jelöli. Végső soron ezt is kint tölti az elítélt. A jutalom jellegű eltávozás és a büntetés félbeszakítás (BF) közötti különbség az, hogy utóbbinál az x-re eső részt a büntetés végén le kell ülni.
Jómagam abban a megtiszteltetésben részesültem a nevelőtisztemnek köszönhetően, hogy karácsonyi ünnepeket egy 5 + 1 keretében szeretteim körében tölthettem. Számomra a címben szereplő képlet jelenleg a legkedvesebb számtani egyenlet.
Leírhatatlan érzés volt, ha csak pár nap erejéig is, de visszacsöppenni abba világba amit maga mögött hagyott az ember mikor bezárult mögötte a börtön ajtaja. Illetve karácsony lévén bennem is, és szeretteimben is átértékelődött az ajándék fogalma, hiszen a máskor evidens, de most különleges találkozás lesöpört minden anyagi hívságot a karácsonyfa alól. A legnagyobb ajándék egymás társasága volt. Az, hogy meghitten beszélgetve, az otthon melegében tölthet el néhány napot az ember, maga volt a földi paradicsom. Nem véletlenül tartják a bölcsek, hogy akkor tudjuk meg igazán mi a fontos, ha hiányt szenvedünk benne. Aki nem élte át ezt az érzést fel sem fogja, hogy olyan apróságok, mint szerelmünk reggeli csókja, simogatása, parfümjének illata, nevetése, pillantása, szüleink és testvérünk ölelése, mondatai, gesztusai milyen értéket képviselnek. Mivel a legtöbben ezt naponta átélik, így bele sem gondolnak, milyen lehet hiányt szenvedni benne.
Rabtársaim figyelmeztettek, hogy lesz néhány furcsaság, amire vissza kell szokni. Például a kilincsek, kulcsok, nem szakad meg magától a telefonbeszélgetés, nem kell tüchtigre ágyazni minden reggel és, hogy furcsa lesz, hogy nem kísérik folyton az embert, szabadon mehet az útjára. Nos lehet, hogy azért mert nem vagyok bent annyira régen, de nálam 5 perc után normál üzemmódba kapcsolat az agyam. Az első, amit észrevettem, hogy a börtönnek bizony van illata. Ugyan civil ruhában lép ki az ember, de hát azt is a börtönben tárolják. Nem vagyok professzionális borkóstoló így nem tudom ezt az illatot sem úgy jellemezni, boncolni, mint ők /lásd ázott pézsmapocok illata/. Nekem leginkább a vas és egyfajta dohosság keveréke volt, de mindenesetre valahogy benne volt az évek illatának súlya. Nem csak a ruhán volt jelen, hanem a bőrön is. Azonban hál’ istennek az első fürdésnél lejön.
Ami pedig a szeretteinkkel való első találkozást illeti az leírhatatlan érzés, földöntúli boldogság árasztja el az ember lelkét. Aztán felpörögnek az események és egyik program jön a másik után, éjszakába nyúló beszélgetések. Azonnal visszajönnek az emlékek, mi hol van, ki mit szeret, az utca forgataga, kapucsengő, kutyaugatás.
A fizikában az idő állandó mérhető egység, azonban véleményem szerint az idő igenis relatív. Akkor telik lassan mikor nem kellene és akkor telik gyorsan mikor az embert azt kívánja, bárcsak megállna. Így történt ez az én 6 napom esetében is. Egy szempillantás alatt telt el. Pedig úgy maradtam volna még...
Az utolsó napon ráadásul, mint egy komoly vizsga előtt, feszült is lettem. Tudtam hosszú idő múlva lehetünk csak együtt ismét így. A visszatérés a rácsok mögé, a falak közé, hazudnék, ha azt mondanám, hogy kellemes volt. Rosszabb volt, mint először bevonulni. Ráadásul, mintha töröltek volna mindent odakint, elfelejtettem a benti dolgok javát, és kellett 2-3 nap mire visszarázódtam. Mindenesetre ez volt életem legboldogabb 6 napja az elmúlt időszakban, és emlékét máig is dédelgetve őrzöm a szívemben. Várom, mikor következhet be újra, vagy mikor válhatok ismét a kinti világ szerves részévé.
Egy biztos: ez után jobban fogom értékelni a hétköznapi dolgokat, és megbecsülöm életem pillanatait, amit szeretteimmel tölthetek. Azt javaslom, tegyék Önök is ezt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése