Függőségek hálójában...

Egy fogvatartott szemével láttatva a dolgokat...

Ahogy azt sokszor boncolgattam már a dohány és a kávé egységes valuta a börtönök világában. Ennek oka pedig az irántuk érzett függőségnek tudható be. Néha vicces, olykor pedig megbotránkoztató szituációkat szül egy-egy elítélt káros szenvedélye. Sokszor irracionális cselekedetek egész sorát képesek végig csinálni a hőn áhított forró italért vagy pöfékelésért. Amit később végigtekintve egy normális ember azt mondaná „nem érte meg”, azonban a legtöbben racionalizálnak, és azt mondják „bármikor megcsinálnám újra”. Ez a függőség a mozgatórugója a börtönön belüli uzsorahálózatnak is. De erről majd később. Ha megjelenik egy kevésbé ismert arc, vagy olyasvalaki, aki nem szokott bejárni a zárkába, rögtön tudni lehet, mi kell neki. „Figyu, tesó, iszonyatosan fáj a fejem/szúr a szívem/feszít a mellkasom/zsibbad a lábam. Nincs egy adag kávéd/tekerés dohányod?” Mikor kiderül, hogy nincs egyik sem, láthatóan elindulnak a fogaskerekek, szinte lehet hallani a neuronokban cikázó elektromosság sercegését. Ennek eredménye olyan dolgokra való rákérdezés, ami aztán kávéra/dohányra cserélhető. Ilyenek például a boríték, tea filter, kenyér, konzervek. A lényeg, hogy cserealapja legyen a végén az illetőnek. Van aki egy kicsit vehemensen próbálkozik. „Pipi üzeni, hogy küldjél neki egy adag kávét/dohányt a múltkor ő is adott.” Legtöbbször a példánkban szereplő Pipinek fogalma sincs, hogy a nevében intézkednek. Persze a nagy számok törvénye alapján mindig akad néhány balek. Ha mégsem akkor jön a következő szint. Ha megcsinálsz valamit, kapsz egy slukkot/hörpintést. Például ugorj a rácsra és makogj, mint egy majom, szólj be az őrnek, told le a gatyád a folyosón/udvaron, dobd meg xy-t. Ezek viccesnek tűnnek és kint brahiból meg is csinálná az ember, azonban bent akár fegyelmi cselekménynek is minősülhet. Mindez cserébe egy slukkért vagy egy korty fekete nedűért. Akinek ez sem elég annak bizony muszáj eladnia valamit. Nyilván az egyedi, kinti cuccok következnek a ranglistán. Civil pólók, márkás cipők, márkás és kevésbé márkás órák cserélnek gazdát röhejes áron. Az elítéltek többsége igencsak erős kihívásokkal küszködik, ha a számtan területére téved. Így lehet, hogy egy 10.000 forint értékű cipő, ami ráadásul nem hamisítvány 10 szál töltött cigiért kel el. Egy 5-6 ezer forintos póló pedig 4-5 főzet tömegnövelt (tejporozott, édeskével kevert, ergo alacsonyabb értékű) kávéért cserél gazdát. A szükség azonban nagy úr és ha elfogynak a civil cuccok, akkor jöhetnek a BV által biztosított cikkek. Így cserélnek gazdát ingek, nadrágok, kabátok, molinók (pulóver). Ha pedig minden elfogyott és cserealapot sem tud szerezni. Magyarul nem hatódik meg senki, ha 3 napon belül ismét náthás és teafilter kellene neki vagy a lánya/asszonya/anyja vár tőle levelet, amikor sürgősen kell boríték. Egyszóval átlátszóvá válik a dumája. Ekkor áruba bocsátja függőnk az egyetlen árucikket, ami megmaradt ez pedig önmaga és az önbecsülése. Kezdődik azzal, hogy cigit tölt másoknak és ezután kap pár szálat. Elmosogat, kimos mások után néhány adag feketéért. Esetleg ki is takarít. Van aki „fix díjért” csicskázik vizet melegít, kenyeret vág stb. Erre a szintre el lehet úgy is jutni, hogy sok „kölcsönt”, azaz „egyakettőbe” vesz fel az illető. Innentől kezdve gyakorlatilag ki van szolgálatba hitelezőjének. Neki spejzol /vásárol/, tehát a fizetése vagy amit a családja küld, erre megy el, neki mosogat, takarít, mos, egyszóval csicskázik. Azért, hogy néha szívhasson pár szállal vagy igyon néhány korty kávét. A legextrémebb, amit hallottam, hogy volt egy ember, aki bevezette, hogy egy torkon csapásért vagy gyomrozásért cserébe egy szálat ad. Szinte sorban álltak nála az emberek. Bizonyára vannak ennél meghökkentőbb esetek is, de számomra már ez is sok volt. Valaki pofoztatja, ütteti magát, ezzel sárba tiporva önbecsülését, mindezt egy szál büdös füstöt árasztó, egészségre ártalmas "élvezeti” cikkért. Én biztos azért nem érthetem meg ezt, mert soha életemben nem dohányoztam, és nem is kávéztam. Így meghajolok kritikusaim előtt, és kétkedve bár, de kényszerűen elfogadom véleményüket: „Ezt csak mi érthetjük, tesó.”

Való igaz, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben a fogvatartottak körében a legálisan beszerezhető élvezeti cikkek, úgymint a kávé és a cigaretta ún. börtönvalutaként is funkcionálnak. Ennek egyszerű oka van: a fogvatartottak nem tarthatnak a birtokukban a civil világban használatos pénzt, illetve az egykor rendszeresített ún. BON-ok (ezek a "Gazdálkodj okosan" c. társasjátékban használatos játékpénzekhez hasonló vásárlóértékkel bíró papírok voltak) már minden intézetben jó néhány évvel ezelőtt megszűntek, és az érintettek ennél fogva manapság már csak fényképpel ellátott, vonalkódos, tehát a felhasználó személyazonosságának megállapítására egyértelműen alkalmas vásárló kártyával vannak ellátva, amely multifunkcionális voltából adódóan nemcsak vásárlásra, de telefonálásra is egyaránt alkalmas. Tekintettel arra, hogy a börtönlakók között lényegesen nagyobb arányban vannak azok, akik dohányoznak és/vagy kávéznak, valóban jellemzően előforduló dolog, hogy olyan időszakokban, amikor az elítéltek már ki vannak fogyva az áruból, akkor megjelennek azok a személyek, akik ezt kihasználják. Ilyenkor kerül sor a tiltott üzletelésekre, melyek kapcsán a cigaretta és a kávé az értéke többszöröséért kerül a rászorulók birtokába, akik később (például kiétkezéskor vagy csomagosztást követően) visszaadják a kölcsönt. Kamatostól... Mert ha nem, akkor az üzletelő menők a fogvatartotti hierarchiában a katona vagy verőlegény néven ismert társaikat hívják segítségül, akik nem feltétlenül a verbális módszerek segítségével beszélik majd rá az adósokat arra, hogy valamilyen módon, de minél előbb adják meg a kölcsönt...


Azt hiszem, nem árulok el titkot azzal, ha leírom, hogy véleményem szerint amíg a börtönökben a fogvatartottak dohányoznak és kávéznak, addig üzletelni is fognak ezekkel a cikkekkel. Mivel ettől az évtől a jogszabályi változások következtében a dohányzási szabályok és előírások a bv. intézetekben is szigorodtak valamelyest (mondjuk ezt jobbára a személyi állomány érintett tagjai érzik meg...), a magam részéről örvendetesnek látnám, ha valamilyen módon motiválni lehetne a fogvatartottakat arra, hogy csatlakozzanak a "zöld börtön" mozgalomhoz, és intézetünkben egyáltalán ne dohányozzanak. Azt, hogy ezt milyen módon lehetne elérni, illetve úgy lekommunikálni az elítéltek felé, hogy szinte maguktól kérjék az intézkedés bevezetését, még nem tudom, de töröm rajta a fejem...