A fidizés...

A mai napon ismét a börtönszleng szépségeivel foglalkozunk, egy sokak számára talán furcsa kifejezés, a "fidizés" boncolgatásával, melynek magyarázatául először néhány hivatkozást adok közre:        

 

"Beszélgetés ablakon / szellőzőn keresztül. Korábban elterjedt volt, hogy az egymás felett lévő zárkákban lepumpálták a vizet a vécében, és így beszélgettek."

(http://bortonszleng.blog.hu/2011/09/25/fidizes)

"A börtönökben a szellőzőcsöveken történő beszélgetés különböző cellákból."

(http://www.hogymondom.hu/showslang.php?slang=fidiz%C3%A9s)

"Hogy miből állt a fidizés? Az a börtönszerelem.  Levelezgettünk. Az egészben inkább a rizikó volt a nagy, mert ha elkaptak, akkor kemény fegyelmi járt érte. Például Ivántól is elég sok mindent tudtam meg, ő jobban érintkezett civilekkel a munkahelyén keresztül. Egyszer majdnem lebuktam a levéllel, de szerencsére sikerült megmenteni egy hippisnél. Akkor írtam az Ivánnak, hogy valamit ki kellene találni, mert majdnem lebuktam a levéllel. Ő írta meg nekem a vízírásos módszert, hogy írjuk ezzel a levelet. Bevizeztem egy üres papírlapot és ráhelyeztem egy kemény valamire. Arra tettem egy száraz papírt és kemény ceruzával megírtam a levelet a szárazon. És az alsó vizes papíron szétnyomja a rostokat a kemény ceruza. Amikor megírtam, akkor a fölső papírt elvettem fölüle, összetéptem és lehúztam a vécébe az alsót meg megszárítottam. És ahogy megszáradt, a betűk eltűntek. Összehajtottam, zsebre vágtam és vittem, amikor mentünk a varrodába. Aztán később mód nyílt arra, hogy eljutassam az Ivánhoz. Ha átnedvesedett a papír, megint előjöttek a betűk. Ki lehet próbálni. (...)"

(http://1956.hu/wittner.html)

A hivatkozások után pedig már-már hagyományosnak tekinthető módon következzenek az egyik olyan fogvatartott sorai, akit immáron állandó szerzőtársamnak tekinthetek: 

"Ez gyakorlatilag a női rabokkal való kommunikációt jelenti. Egyfajta udvarlási forma, ha úgy tetszik. Kívülállóknak komolytalannak tűnhet, de bent komoly szerelmek, sőt házasságok is szövődnek egy-egy fidizésből. De először is, hogyan valósulhat meg egyáltalán a kommunikáció férfiak és nők között, annak ellenére, hogy más szinten vagy épületben vannak elhelyezve. Azt kell, mondjam, a férfi nem találékonysága nem ismer határokat, ha a szebbik nem meghódítását tűzte ki céljául. Meglett férfiak kamaszok által is irigyelhető vehemenciával vetik bele magukat a problémák áthidalásának bűvkörébe. A legegyszerűbb, ha a női elítéltek 1-2 szinttel feljebb vagy lejjebb helyezkednek el és megoldható az ablakon keresztüli kommunikáció. Ez „szakértők” szerint Tökölön a legjobb, legmegoldhatóbb. Van, aki kifejezetten ezért jár a Tököli Rabkórházba, hogy tudjon ismerkedni. Itt főleg azok a női elítéltek találhatóak nagyobb számban, akik állapotosak. Azonban ez nem akadálya egy románc szövődésének. Egy-egy kismamának több kérője is akad, hiszen a férfiak, hogy úgy mondjam felülreprezentáltak a börtönvilágban. Általában azok a jelöltek a befutók, akik közvetlenül a hölgy ablaka alatt/felett helyezkednek el, hiszen ők ajándékokkal is el tudják halmozni kiválasztottjukat. Ezt ún. liftezéssel teszik. A feljebb lévő leküld egy lepedőkből összecsomózott és az ablakon kivetett kötelet, amihez erősíti a csomagot, amiben minden földi jóval ellátják leendő kedvesüket (dohány, hüvely, szalámi, tea, kávé). Ha a csomag rendszeres és bőséges a kérő megajándékoztatik egy címmel és egy névvel, amin keresztül tarthatják a továbbiakban a kapcsolatot. Természetesen van verbális síkja is az ismerkedésnek. Azonban ez gyakorta obszcén mivolta miatt amúgy is a cenzúra áldozata lenne. Annyi azonban elmondható, hogy az udvarlás korai, de későbbi szakában is folyamatos szereplői a mondatoknak a női és férfi elsődleges nemi jellegek és a coitus különféle formái a legvadabb interpretációban. Nem szeretném a szebbik nem képviselőit anyagiassággal vádolni, azonban az általam ismert történetek nagy százalékában az ismerkedés akkor volt hosszú távú, ha az udvarló anyagilag is tudta dotálni szerelmét. Ismertek olyan női elítéltek is, akik egyszerre több udvarlóval is bírnak, sőt egyikükkel házasságra is lépnek. Általában a legmódosabbal, akiknek még jó pár éve van hátra. Eközben a hölgy már szabadlábon, de élvezi „kedvese” támogatását bentről. A balgábbak közös számlát is nyitnak, aztán csodálkoznak, hogy eltűnik 1-2 millió róla. De hát nincs is meghatóbb egy börtönben köttetett házasságnál. Házastársi vagy ágyas beszélő híján kevés az esélye a nem tervezett gyereknek (legalábbis a bent lévő fél részéről), illetve nem kell megküzdeni az együttélés, összeszokás gyakorta idegborzoló kihívásaival. De kicsit talán előre szaladtam, hiszen nem vázoltam a kreatívabb kommunikációs formákat. Az egyik levélke elrejtése a közös sétaudvaron. Ennek hátránya a „randomitás”, azaz bárki megtalálhatja. Ha látótávolságban vannak a hölgyek, akkor jelbeszéd alkalmazása. Azonban a non-plusz ultra módszer a víz kiszivattyúzása a WC kagylóból és a csövekből. Ily módon kedvesünkkel a WC kagylón keresztül mintegy telefonon oszthatjuk meg romantikus gondolatainkat. Úgyhogy ha egy elítélt folyamatosan a szaniterbe réved és beszél hozzá, nem feltétlenül az elmeháborodottság jele. Olykor éjszakákat képesek átbeszélni így a szerelmesek. Hátránya hasonló az internetes ismerkedéshez, hiszen itt sem látjuk a szaniter másik felén gubbasztó chatelőt. Így derülhet ki több hónapnyi fidizés után, hogy a huszonévesnek hitt karcsú és telt keblű hölgy, valójában egy túlsúlyos, bajszos, ráncos 60-as. Ha megindult a levelezés elképzelhető, hogy képet is kap hős szerelmesünk. De nem érdemes megbotránkozni azon, ha valaki más is ugyanezzel a képpel büszkélkedik."

Összevetve a  fentiekben foglaltakat, nagyjából tehát azt lehet megállapítani, hogy a "fidizés" nem más, mint a fogvatartottak között lezajló kapcsolattartás, aminek egyrészt valóban célja lehet az ellentétes neműek közti ismerkedés, kapcsolatépítés, de természetesen a különböző körletszinteken és zárkákban elhelyezett fogvatartottak közötti információcsere is. 

A férfi és női fogvatartottak közötti "telefonálás" kapcsán intézetünk vonatkozásában valóban megfigyelhető egy olyan jelenség, hogy az érintettek - tekintettel arra, hogy a különböző nemű fogvatartottak körletrészei több szempontból is megfelelően szeparáltak egymástól - valóban csak a hangra és a verbális kommunikáció által nyújtott lehetőségekre hagyatkozva érezhetnek egymás iránt szimpátiát, mert a személyes találkozás nem igazán megoldható. Az ilyen módon kialakuló börtönrománcnak pedig erősen megkérdőjelezhető az érzelmi háttere, sokkal inkább a szabadidő egyik eltöltési módozata áll a dolog mögött, illetve az is tény, hogy a nők részéről tényleg megfigyelhető egy olyan jelenség, miszerint esetenként szinte elvárják, hogy a hódolójuk csomaggal, ajándékkal kedveskedjen nekik. Ahhoz persze, hogy mindez megvalósuljon, először is hivatalossá kell tenni a kapcsolattartásukat, ami kérelmükre, parancsnoki engedélyhez kötött. A napi gyakorlatban a megalapozatlanság, illetve a személyi állomány tagjaiban a börtönszerelem komolyságát illetően fellépő kétely miatt abban az esetben, ha férfi és női fogvatartottak között engedélyezésre is kerül a kapcsolattartás, akkor az elsősorban és az esetek többségében csak levelezés formájában működhet. 

Volt olyan fogvatartott, aki gyakorlatilag fiatalkorúként kezdte meg börtönbéli pályafutását, és 29 éves fejjel borzalmasan szerelmes lett egy olyan női elítéltbe, aki intézetünkben megőrzésen tartózkodott. Kérelmet adott ki, hogy szeretne vele kapcsolatot tartani, illetve ajándékot is szeretett volna az imádottjának küldeni. Megkérdeztem tőle, hogy ezt komolyan gondolja -e, hiszen igazából nem is ismeri a nőt, nem is látta még élőben, közvetlenül nem is beszélgettek egymással, tehát gyakorlatilag semmit nem tud róla. A fellángolás azonban olyan erős volt, hogy az érintett szinte tántoríthatatlan volt... A dolog veszélyét ilyenkor az jelentheti, hogy amennyiben adott esetben nem kerül hivatalosan engedélyezésre a kapcsolattartás, akkor a fogvatartottak megpróbálják kijátszani a személyi állomány tagjait, és tiltott módon kísérlik meg eljuttatni egymás számára a leveleket, apróbb dolgokat. Illetve az is előfordul, hogy manipulatív jellegű önkárosítással próbálják meg elérni, hogy kérelmük engedélyezésre kerüljön...