2012. március 23., péntek

"Szoszi van?" - avagy beszélgetések a börtönben...


A mai szösszenet a rácsok mögötti kommunikációt igyekszik bemutatni, illetve ezzel együtt természetesen dekódolni, mert a közérthetőség szempontjából esetenként szükség van arra, hogy a fogvatartotti párbeszédek során előforduló némely kifejezés lefordításra kerüljön, egy átlagember számára is világos formába öntve a börtönszleng világában mindenki számára egyértelmű kifejezéseket...

"Talán nem túlzás azt állítani, hogy a börtönben lévő emberek nagy többsége nem kiemelkedő intelligenciával megáldott egyén. Persze tisztelet a kivételnek, de ez egy rendkívül szűk réteg. Így talán nem meglepő az sem, hogy kevés beszélgetést lehet elcsípni, amelyben az aktuális gazdasági/politikai helyzetről vagy a társadalmunkban bekövetkező szociodemográfiai folyamatokról esik szó. De akkor miről is beszélgetnek az elítéltek? Nos, ez rendkívül kézenfekvő: kinek mekkora ítélete van, talán ez a legnépszerűbb téma. Kinek mennyi van még hátra, számoljuk ki közösen a szabadulás időpontját, különböző kedvezményekkel, minősítésekkel, összbüntetéssel. A másik népszerű és merőben fikcionált téma hogy változik a büntetés-végrehajtási törvény, és persze nagyobbak lesznek a kedvezmények. De sokan hallottak már az amnesztiáról, vagy ahogy sokan mondják amnéziáról. Persze ezeket neves ügyvédek, ügyészek és bírók mondták. „A TV-ben és a rádióban is bemondták, nem hallotad, bátyja!?” Természetesen ebből egy szó sem igaz, de futótűz módjára terjed. Vagy, ahogy egy volt tanárom mondta „A hülyeség hangsebességgel terjed.” Népszerű még a „Látom, tesó, gyúrsz!” Ebben a témában mindenki szakértő. Személyi edzőket és dietetikusokat meghazudtoló magabiztossággal adják egymásnak a tanácsokat. A különböző gyakorlatokat a biszex (bicepsz) és triszex (tricepsz) izmokra. Persze muszáj tömegelni is, de ha nem akarod, hogy nagy hasad legyen csak kenyérhéjat szabad enni. „Hidegen mekkora karod van?” Azaz bedurranás előtt. Akinek nincs 50-es pajszerja (karja), az bizony nem is lehet menő. Talán ezért lehet, hogy a legtöbben leginkább a kajakozókhoz hasonlítanak. Hatalmas karok és pipaszár lábak. Ha az ember már jobban ismeri a másikat, akkor következhet az „Ismered a Pizzát/Pipit/Rántott húst?” Vagyis a börtön IWIW/Facebook, közös ismerősök szekciója. Ha akad közös kapcsolat, ha nem, önkéntelenül következhet a balhékkal való dicsekvés. Na és persze az illető sosem bűnös, csak neki kellett elvinni a balhét. Ő csak rossz helyen állt, rossz kocsiba ült be. „A haverok csinálták, csak távolról néztem.” Na meg a klasszikus, „valami vamzer kutya feldobott”. Kérdem én naivan, ha nem követtek el semmit, akkor hogyan tudták feldobni?! Na de, mindegy is. A történetekkel persze együtt jár, mintegy grátisz, néhány jó tanács. Hogyan kell lehúzni valakit. Hatástalanítani a bolti lopás gátlókat. Kirabolni automatát, pénzszállítót. Persze nem biztos, hogy okos dolog megfogadni ezeket a tanácsokat. Hiszen mind ide juttat, ahogy a tanács adóját is tette. Népszerű még a rémhírek keltése is. Ebbe bele tartozik halálhír keltése, elmarad a spejz, lefogdázták az XY-t, leszúrtak/megvágtak valakit, bunyó volt itt és ott. Persze mindenki máshogy meséli, mint abban a bizonyos elromlott telefon játékban. Avagy hogyan lesz a bolhából elefánt. Van, aki kifejezetten rosszindulatból csinálja, firtatva például bizonyos elítéltek nemi hovatartozását. Azonosítva őket azzal a bizonyos népi fazekasedénnyel, amit már régóta nem tisztítottak és kellően szaglik /büdös köcsög/. ez igen népszerű, ha valaki lejárató kampányba kezd, mondjuk egy tartozás miatt. Persze néha szóba kerülnek rendkívül komoly témák is. Miszerint a sziszta (ciszta) az női betegség. Hasonlóképp, mint az inkontingenica (inkontinencia). De a szegényeknek sem kell aggódni, mert segít rajtuk a Mátrai (Máltai) Szeretetszolgálat, no meg a ponzorok (szponzorok). De hát mindenki tudja, hogy hazánk szomszédja Spanyolország, Franciaország és persze Óperencia..."

1 megjegyzés:

  1. Ezek a témák tényleg ott vannak a BV intézetek beszélgetési kínálatában. Érdekes, hogy a párom nem tartozik a "Mátrai Szeretetszolgálat"-osok közé, de még ő is igen alaposan rákattant arra, hogy előzetben a kijutás várható időpontját találgassa. A 10 perces telefonbeszélgetéseink nagy része azzal telt, hogy az abszurd baromságokat hallgattam, amikkel a benti új vagy már kintről ismert spanok a fejét tömték. Aztán a telefonok után mindig utána néztem az említett lehetőségeknek a Btk-ban, megkérdeztem az ügyvédet róla. A tapasztalat szinte 100%-ban az: lehet, hogy börtönben vannak, de fogalmuk sincs a rájuk vonatkozó jogszabályokról, BV rendeletekről. A párom jó gyorsan (1-2 hónap) leszokott erről a beszédtémáról.

    VálaszTörlés