Spejz.... - avagy kiétkezés

A mai napon a fogvatartotti gondolatok legfrissebb termékét adom közre, konkrétan a kiétkezésről szóló írás formájában, kivételesen komment nélkül: 

"Már sokszor említettem korábbi írásaimban a „spejz”, „spejzolás” fogalmakat. Így, akik olvasták tudhatják, hogy ez a börtön területén található boltban történő vásárlást jelzi. Azonban úgy gondoltam, hogy ez a téma önmagában is megér néhány sort. Előtte némi magyarázat a rendszert illetően, a jobb megértést elősegítendő. Minden fogvatartott rendelkezik egy fényképes, vonalkódos kártyával, amit telefonálásra és vásárlásra használhat. Mintegy hitelkártyaként funkcionál. A börtönön belül mindenki rendelkezik egy egyéni számlával, ahová szerettei, barátai küldhetnek pénzt, illetve a fizetést, amit a bent végzett munka után kap, is ezen a számlán helyezik el. A vásárlás rendszere is természetesen eltérő intézményenként, úgy ahogy a bolt kialakítása és kínálata is. Van olyan intézmény ahol naponta többször, hetente egyszer, kéthetente egyszer, vagy havonta egyszer van vásárlásra lehetőség. Tehát nem egészen olyan, mint kint, ha kell valami leugrunk a sarki kisboltba vagy az éjjel-nappaliba. A boltba csoportosan, kísérettel mennek a fogvatartottak. De minden spejz közül kiemelkedik az ún. nagyspejz. Ez az a vásárlási lehetőség, ami közvetlenül a fizetések „kártyára helyezése” után van. Ezt mindenki úgy várja bent, mint a karácsonyt. Megkockáztatom, ha csúszna, vagy netalántán elmaradna, az akár lázadáshoz is vezethetne. A nagyspejz előtti héten már szinte tapintható a feszültség. Hiány van mindenből. Alig van valakinek kávéja és már a csikk maradékokat is elszívták többször a dohányosok. Persze a WC papír és a tea filter is hiánycikk. Ilyenkor virágzik az uzsorázás, vagyis az „egy – a – kettőzés”. Mint agyvelőre éhes zombik úgy járják a zárkákat kávé és dohány után kutatva a „függők” „Tesó spejzkor visszaveszem, vagy sose szabaduljak.” Hát a legtöbben nem veszik vissza, talán ezért is visszatérő vendégek a rácsok mögött. Aztán eljön a spejz napja, amikor is a hangulat a tetőfokára hág. Vannak akik azt mondják olyan, mint segélyosztáskor. Mivel én ezt személyesen nem ismerem, inkább egy lagzihoz tudnám hasonlítani. Ordítva szólnak zárkában Lagzi Lajcsi, Dögös Robi, Nótár Mary örök érvényű slágerei, néhol fűszerezve egy-két Jimmy klasszikussal. Dübörög a mennyezet a táncoló talpak alatt. A dohányzó zárkákban mindenki láncdohányossá avanzsál és a látótávolság 0 cm-re csökken. A kávét nem poharakba, hanem 2 l-es Jumbo dohányos vödrökben készítik. Mindenki kólát, sütit és csokit eszik és egekbe szökik a vércukorszint. Persze mint minden csoda ez is csupán 3 napig tart, amíg fel nem élik azt a keveset, amit vásároltak. A legtöbb elítéltnek ezután ismét beköszönt a pangás időszaka és következik az elmaradhatatlan tarhálás. Persze van akinek annyi tartozása van, hogy szinte semmije nem marad mire mindent megad. Így a havi dínom-dánomban sem tud részt vállalni. A legtöbb első bűntényesnek az elején beadják, hogy a zárkán közös háztartásban van mindenki. Így amit vesz, be kell dobni a közösbe, amolyan, ami az enyém az a tied, ami a tied az az enyém. A bátrabb „régi motorosok” még listát is diktálnak. „Tesó ebben a hónapban te vásárolsz, majd ha asszony felteszi a pénzt én fogok.” „Úgy is együtt isszuk meg.” Persze nem baj, hogy nem kávézol és a szörpöt sem iszod. Én azt mondom törekedni kell az önállóságra. Mert a lista egyre csak bővülni fog és azt veszed észre, hogy te vásárolsz az egész zárkának. Ezzel persze nem leszel népszerű, de lehet kompenzálni. Venni kell könnyen osztható édességet vagy rágcsálnivalót és azzal lekenyerezni a többieket. Persze nem minden zárkában van ilyen. Van ahol egyértelmű, hogy mindenki önellátó. Az ilyen zárka és az ilyen zárkatársak „kincset” érnek, úgyhogy tartsuk becsben őket. Jut eszembe az ismeretlenektől érkező „Tesó, vegyél már nekem egy kis csokit/borítékot.” jellegű merőben karitatív kéréseket is érdemes hárítani, mert a kérés könnyen követeléssé válhat idővel és nehéz lesz elhajtani szponzoráltunkat."