A csurma...

CSURMA

Szakmai körökbe tartozó olvasóimnak a mai bejegyzés címe egyértelmű tartalommal bír, de én mindig reménykedem abban, hogy egyre több új olvasója lesz a blogomnak, ezért a közérthetőség kedvéért néhány klasszikust hívok segítségül annak reményében, hogy a témában kevésbé járatosak számára se hangozzék kínaiul a „csurma” szó…    

„A rendőrségeken illetve a börtönökben található ideiglenes megőrző helyiség.”

(Szabó Edina: A mai magyar börtönszleng és szótára, Diákköri dolgozat)

„Zárható helyiség, ahol a rabok várakoznak, pl. fogorvosi váró; a szállítózárkákat is így hívják, ahol több, különböző intézetből érkezett fogvatartott gyűlik össze.”

(http://bortonszleng.blog.hu/2011/08/30/csurma)

„A szállítózárka (csurma) gonosz hely, lehúznak a többiek, és az őrök amúgy sem tudnak figyelni, ezért a szállítózárkában a lehető legtöbb kárt kell tenni.”

(http://bvpszichologia12.blogspot.com/2006/04/normk-s-konformits.html)

És akkor vágjunk bele, természetesen ezúttal is állandó szerzőtársamat, egy első bűntényes fogvatartottat hívom segítségül.   

„Ez a szó valószínűleg az olvasók nagy százalékának semmit sem mond. Mielőtt bekerültem volna a büntetés-végrehajtás falain belülre, én is értetlenül álltam volna az előtt, hogy jelentést, tartalmat kapcsoljak e rövidke szócskához. Azonban azóta már tudom, sőt tapasztaltam is mibenlétét. Csurmázni annyit tesz, mint szállításban lenni, magyarul a BV. intézetek közötti helyváltoztatást takarja. A csurmázás rendszerét leginkább úgy tudnám jellemezni, mint a monarchia aranykorában kiépült centralizált vasútrendszerünket. Csupán a fővárosi pályaudvarok szerepét a Kozma utcai Gyűjtő fegyház tölti be. Tehát ha egy fogvatartottat el kívánnak szállítani a tőle néhány kilométerre fekvő másik intézménybe, vagy az ország ellentétes pontján lévő intézménybe, akkor is áthalad a Gyűjtő csurmáján. Ugyanis úgynevezett körszállítások vannak. Tehát mindenkit begyűjtenek mindenhonnan, majd berakják a megfelelő fakkba, azaz csurmába, ahol az adott intézménybe szállítandó többi elítélt is vár. Majd mikor meg van mindenki, indulhat a rabomobil az IVECO által TORNÁDÓ fantázianévre keresztelt légrugókon suhanó szállítóeszköz. Jómagam eddig csupán egyszer voltam szállításban (hál’ istennek), így beszámolókat kibővíteném a rabtársaim által tapasztaltakkal. Az intézménynek, ahol én voltam, is volt csurma zárkája, így a fél négyes kelést és raktári elszámolást követően bezsúfoltak 16-od magammal egy 4x6 m-es helyiségbe. Szerencsére a nem dohányzókról szóló törvénynek köszönhetően már létezik dohányzó és nem dohányzó változat is. Én ez utóbbiba kerültem. Röpke 8 órányi várakozás után szállítottak át minket a Gyűjtőbe, és helyeztek a megfelelő fakkba (NEM DOHÁNYZÓ CÉLÁLLOMÁS). Ez egy 2x3 m-es helyiség lehetett, amin harmadmagammal osztoztam. Innen 1-2 órán belül el is indultunk célállomásunk felé, ahová a délutáni órák során meg is érkeztünk. Ez így sima menetnek tűnt. Persze nem kellemes egy meleg nyári napon 15 másik emberrel zárt térben egy levegőt szívni. Ezt körülbelül ahhoz tudnám hasonlítani, mintha 8 órát utaznánk egy levegőtlen és zsúfolt tömegközlekedési eszközön állva. A felügyelőknek hála, azonban esetemben nem fordult elő az, ami mostanában divat kezd lenni. Miszerint a dohányzók, hirtelen leszoknak és a nem dohányzók közé tetetik magukat. Ennek egyszerű oka van. Aki nem dohányzik nem is költ rá, vagy a pénzét élelmiszerre és kávéra cseréli, azaz árura! Tehát a nem dohányzók tele vannak áruval a börtönszleng szerint. Így óriási kavarodás keletkezik, ha néhány „farkas” keveredik a „bárányok” közé. Mert először „szép szóval”, majd ha nem megy némi nyomásgyakorlással a frontális lebenyre győzik meg áldozatukat. Általában kedvesen indítanak és meghívják kiszemeltjüket enni. Arra kapacitálják, tegyen ő is be valamit a közösbe, ha már együtt lakmároznak. A végén felkínálják a csere lehetőségét, magyarul BV-s konzervért cserébe mondjuk egy rúd szalámi. Ami nyilván kevésbé vonzó alternatíva. Ha az illető nemet mond, sűrű „tesózás” közepette bekövetkezik a nyomásgyakorlás. Vannak olyan elítéltek, akik kifejezetten szeretnek csurmázni, hiszen ekkor szedik összeg tisztasági és élelmiszer „csomagjuk” javát. A dohányzó csurmában pedig a dohányok és hüvelyek cserélnek hasonlóképpen gazdát. A legelszántabbak pedig cipőt és egyéb ruhaneműt is „beszereznek”, hátha jó lesz cserének alapon. A csurmában gyakoriak a „zsákolások” is. Ennek persze semmi köze a kosárlabdához. Inkább a bokszhoz van kapcsolódása. Azzal a különbséggel, hogy itt a zsák üt, és nem a bokszoló! Tehát néhányan körbeállják a kiszemeltet és zsákjaikkal jó párszor „megtámasztják”. Ha konzekvenciát akarunk levonni, csurmázáskor az ember csak a legszükségesebbeket vigye, a legszakadtabb ruhájában menjen, és ne kezdeményezzen senki fele. A közös piknik csupán arra jó, hogy kifigyeljék, mi van nála. Ami engem illet, próbáljuk meg elkerülni a szállítást, talán ez a legcélravezetőbb. Hacsak nem a farkasok oldalán állunk, és hosszú távú börtönkarrierünket szeretnénk bebiztosítani néhány extra évvel.”

Ámen! Azt hiszem, megint tanultam, illetve saját magam számára is pozitív tapasztalatokkal járt együtt az írás olvasása. Hiába, a börtönt folyamatosan tanuljuk mi is, akik benne élünk, benne dolgozunk. De a fogvatartottak szemszögéből tekintve a dolgokat, sok mindennek más, új vetületét is megismerhetjük.

Nem tudom, kinek mi a véleménye, de a „körszállítás” fogalom számomra mindig is egy kicsit furcsa volt. Hiszen valójában tényleg nem beszélhetünk körről, hanem a gyakorlatban az érintett bv. intézetek a fogvatartottak szállításának végrehajtását szabályozó hatályos OP intézkedés értelmében a BVOP Központi Szállítási és Nyilvántartási Főosztályának szervezése és irányítása mellett hajtják végre az ún. körszállítást, hetente egy alkalommal hétfői napon, amennyiben a hétfő munkaszüneti napra esik, akkor az azt követő munkanapon. A körszállítás végrehajtásának központi helyszíne pedig nem más, mint a Budapesti Fegyház és Börtön, közismert nevén a "Gyűjtő"” ahol a körszállítással érintett napokon egy ideiglenes szervezet működik a zavartalan végrehajtás, illetve a szükséges intézkedések megtétele érdekében.

Tekintettel arra, hogy a kérdéses napokon az összes bv. intézet a Budapesti Fegyház és Börtönbe viszi a más intézetbe megőrzés céljából vagy végleg átszállításra kerülő fogvatartottakat, ahol megtörténik az újraelosztás, célintézet szerinti átcsoportosítás, máris érthető, hogy miért is kapta a fővárosi intézet a „Gyűjtő” nevet.

És akkor a csurmáról is essen néhány szó: való igaz, hogy a szállítózárkákban ideiglenesen együtt elhelyezett fogvatartottak körében sok minden megtörténhet, olyan dolgok is, melyről a személyi állomány tagjai talán sohasem fognak tudomást szerezni. Tekintettel arra, hogy ezekben a zárkákban általában valóban csak ideiglenesen, afféle tranzit-jelleggel tartózkodnak a fogvatartottak, esetükben általában az elkülönítési szabályok is csak a legszükségesebb mértékben érvényesülnek. Ahogy a fogvatartott is leírta, jellemzően előfordul, hogy egyes, rutinosabb elítéltek akár a dohányzási szokásaik megváltoztatásától sem riadnak vissza annak érdekében, hogy esetleg másokat lehúzhassanak. A szállítózárkák mélyén valóban sok minden gazdát cserél, és utólag esetleg az is kiderül, hogy nem minden adakozó elítélt vált meg önszántából a korábban a tulajdonát képező dolgoktól. De erről holnap jöjjön a sztori…