2012. március 7., szerda

Füves Könyv Átutazóknak 5.


A SZERELEMRŐL:

Van egy mondás, amely szerint a távolság az erős kapcsolatokat megszilárdította, a könnyűeket pedig elszakítja. Csodálatos érzés, ha tudod, hogy egy szerető szív vár kint feltétlenül meg kell becsülnöd, mert hatalmas áldozatot hoz érted a kitartásával. Ne feledd, hogy neki nehezebb, mint neked! Tartsd benne a lelket, és ahogy tudod segítsd őt. A szerelmet a társaid tiszteletben fogják tartani, semmiképpen nem kell szégyellni, de azért szigorúan magánügyként kezeld.


Okos gondolat, mindenképpen. Az, ha egy fogvatartott kapcsolattartása rendezett, van valaki, aki várja, szereti, van egy biztos családi háttér mögötte, egy érzelmileg erős kötelék, ami kitart mellette, akkor a szabadulás utáni beilleszkedés talán eredményes is lehet. De az is igaz, hogy a hozzátartozók érdekében jó, ha a fogvatartott társak minél kevesebb információt kapnak a családról, és az is meggondolandó, hogy a családtagok helyzete sem egyszerű. Mert az elítéltek átlagéletkorát tekintve megállapítható, hogy legtöbbjük elvileg keresőképes, első számú családfenntartónak minősülő, életerős férfi, akinek jó esetben nem börtönben kellene lennie, hanem gondoskodnia kellene a családról. Asszonyokról, gyermekekről, akik nehéz helyzetben vannak, akik számára sok esetben napi gondot jelent a megélhetés, a boldogulás. És akiktől a bv. intézetben szabadságvesztés büntetését töltő férj, apa elvárja, hogy ennek ellenére küldjék neki a csomagot, látogassák őt, és beszélőkor vásároljanak neki a boltban megfelelő mennyiségű cigarettát, kávét, mert mit fognak szólni a zárkatársak, ha üres kézzel megy fel a beszélőről... Az, hogy a következő héten a gyereknek nem lesz miből uzsonnát készíteni, az nem számít... Szóval, jó lenne, ha a fogvatartottak számára a szerelem, a szeretet jelentése megváltozna, illetve a szabadulás utáni időszakban is fontos lenne számukra a család. Tisztelet persze a kivételnek...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése