"Rendszerint másoktól idézek, de neked most eredeti John Smith sorokat küldök. Nem valami költőiek, de igazak. Igen, a börtön érzéketlenné tesz, de rákényszerít, hogy észrevegyük, mi a legfontosabb. A család és a hűség. Mi elítéltek, tudjuk, hogy a börtönben egyik sem létezik. Tehát ne menekülj az elől, akivé váltál – elítélt. Fogadd el, fejlődj tőle és többé nem veszted szem elől az igazi értékeket."
Részlet "Az elítélt" c. filmből...
Legalább
tizenhárom ember halt meg csütörtökön egy hondurasi börtönben, felfegyverzett
fogvatartottak által kirobbantott lázadásban. Az áldozatok egyikét lefejezték,
a többiek a lázadók által kezdeményezett tűz következtében lelték halálukat, közölték
a hatóságok. A zavargások hat héttel egy másik börtönben kiütött tűz után
kezdődtek, melynek akkor 361 halálos áldozata volt. A rendőrség közleménye
szerint az események nem sokkal dél után kezdődtek, amikor az ún. „paisas”
(olyan fogvatartotti csoport, amely bármelyik ganggel kapcsolatban állhat)
tagjai összecsaptak a Maras gang tagjaival, a börtönön belüli hatalmi és
területelosztási vitában. A tűz egy zárkában kezdődött, a vita hevében. Yair Mesa
rendőrkapitány azt mondta, hogy a zavargásokat megfékezték, a helyzetet ellenőrzés
alatt tartják. San Pedro Sula püspöke, Rómulo Emiliani, akit az eset kapcsán közvetítőnek
kértek fel, viszont azt mondta, hogy „Mindenki tudja, hogy a hatóságokat egy
ideje nem igazán érdekli, mi történik a börtönökben. A börtönök időzített
bombák, melyek továbbra is robbanni fognak…”
A mai napon
a közelgő húsvéti ünnepekkel összefüggő kulturális és egyházi programok
kerültek megtartásra a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Szent Mihály
Kápolnájában.
A rendezvényen, a helyszínen részt vevő mintegy 70 fogvatartott és több külsős
vendég, valamint a személyi állomány jelen lévő tagjai számára először Erdélyi
György Petőfi-díjas színész, előadóművész tartott előadást „Mi késztette
Jézust, hogy megszólaljon 30 éves korában” címmel. A fellépése során olyan verses és prózai irodalmi
alkotásokat adott elő (egyebek mellett Juhász Gyula, Márai Sándor, Sík Sándor,
Római György és Szép Ernő tollából), melyek Jézus életéről, tetteiről és
haláláról szólnak. Az alábbiakban következzen az egyik ilyen mű:
Sík Sándor:
A keresztúton
Megy
a Jézus a Kálváriára,
Fejében a töviskoronája.
Véres
rózsák verték ki a testét.
Megy a Jézus, viszi a keresztjét.
Most
először roskadt el alatta,
Vad pribékek keze fölrángatta.
Szeges
szíjak a húsába tépnek,
Borzalommal kísérik a népek.
Szeges
szíjak csontig elevenbe.
Jön az úton Szűzmária szembe.
A
szeméből mennyek mosolyognak,
De szívében hét tőre pokolnak.
Nézi
Jézust, nézi a keresztfát,
Azt a véres, verejtékes orcát,
Azt
az Arcot, azt az édes-egyet,
Aki az ő testéből testedzett.
Kis
Betlehem boldog éjjelében
Ő ringatta ámuló ölében,
Ő
mosott rá, főzött és dagasztott,
Ágya szélén, de hányszor virrasztott!
Ruhácskáit
szőtte, fonta, foldta,
Haj pedig már akkor is de tudta...!
Ó
hogy nézte távolodó képét,
Mikor elment, három éve, végképp!
Nézi
most is, rogyadozó testtel,
Kicsi fiát a szörnyű kereszttel.
Nézi,
nézi, fátyolodó szemmel.
Megy a Jézus, utána a tenger.
Véres
úton, végestelen hosszan:
Tenger ember, férfi, gyerek, asszony.
Véres
tajték veri ki a mesgyét.
Valamennyi viszi a keresztjét.
Nem
hiányzik senki sem a sorból:
Legelöl a tizenkét apostol,
Utánuk
a számolatlan ezrek,
Ködbevesző végtelen keresztek.
Ott
piheg a sok mái szegény is:
Édesapám, édesanyám, én is!
Hétfájdalmas,
nézz ide miránk is,
Krisztus Anyja, légy a mi anyánk is!
Az irodalmi
előadást követően, 10 órai kezdettel, immáron sokadik éve, hagyományos
jelleggel, a közelgő húsvéti ünnepekhez kapcsolódó püspöki szentmise került
celebrálásra, dr. Beer Miklós váci megyés püspök atya által. A mise
megtartásában közreműködött továbbá dr. Stella Leontin kanonok-plébános, Baji
János SDB-szalézi plébános atya és dr. Bartal Gábor akolikus. A szentmisét
Varga László börtönlelkész nyitotta meg, kiemelve, hogy Virágvasárnap és Húsvét
közeledtével, egy héttel nagypéntek előtt, milyen nagy tisztelettel köszöntjük
körünkben a püspök atyát.
Köszöntőjében
dr. Beer Miklós kiemelte, hogy a jelenlegi társadalmi helyzetben minden ember
elsősorban a saját életével, a saját sorsával és problémáival foglalkozik, de
fontos, hogy mindezt reménységgel telve tegye. Hittel, imádsággal teli
könyörgésében bűnbocsánatot és feloldozást kért az arra rászorulóknak. Mint
mondta, fontos, hogy újra átéljük, amit Jézus barátai és ellenségei átéltek.
Azt, hogy Jézus itt van közöttünk, illetve az utolsó vacsora rendelkezése
szerint az ostya és a bor is ide van készítve. Ahogy a püspök atya elmondta a
fogvatartottaknak, Isten minden emberi szeretetet felülmúlóan szeret bennünket,
osztozik a sorsunkban, így a fogvatartottakéban is. Testvérként átöleli őket
is, fontos számára, hogy mi lesz velük, szereti őket.
A mise
következő részében szó esett a Golgota hegyén felállított három keresztről,
melyek egyikén Jézus volt, a másik kettőn pedig a két elítélt. És a haldokló
Jézus az egyik latornak megígérte, hogy vele lesz majd az ő országában.
Vállalta a kínhalált, a megaláztatást, az igazságtalanságot, illetve hagyta azt,
hogy elítéljék. Mindent vállalt az emberekért, azért, hogy minden
nyomorúságból, bánatból ki tudja emelni őket. Fontos, hogy az emberek egy
reménysugarat kapjanak, ami a börtönben lévőkre hatványozottan igaz. Esetükben
a remény kettős: az hitet és erőt adhat az újrakezdéshez és a szabaduláshoz
egyaránt. A püspök atya, ahogy ő fogalmazott, egy szép gondolatot idézett: „emberi
gyöngeségből vétkeztünk, és oldozd fel vétkeink kötelékét”, mely gondolat is a
reménységet fejezi ki.
Húsvét
alkalmából felidézzük Jézus halálát, szenvedését, feltámadását, ilyenkor a
bűnbánás és a megtérés összetartozó fogalmak. Imádságában a püspök atya erőt
kért a fogvatartottak és valamennyi jelenlévő számára, és kiemelte, hogy milyen
fontosnak tartja azt, hogy az emberek egymásban rögzítsék a Húsvét békéjét és
nyugalmát. A mise végén pedig szívből kívánta a Húsvét békéjét, örömét és a szabadulás
áldását valamennyi fogvatartott számára – mert a technikának köszönhetően a
szentmisét nem csak a helyszínen lévők kísérhették figyelemmel, hanem a zárt
láncú televízió-hálózat által adott lehetőségeket kihasználva valamennyi
zárkában élőben nézhették azt a fogvatartottak.
Végezetül a
fogvatartottak képviselői átadták az elítélt közösség ajándékát, amely nem más,
mint a püspök atya címerét ábrázoló fafaragás volt, egy az elkészítése óta már
szabadult elítélt munkája.
"Nagyon
igaz a mondás, hogy jó zárka, fél büntetés. Természetesen mikor új közösségbe
csöppensz, nem tudhatod egyből hogyan fogod érezni magad. Adj időt, hogy
megismerd a zárkatársaidat és ők is téged. Viszont, ha két hónap elteltével úgy
érzed, hogy nem illeszkedtél be, akkor tovább ne várj: kéresd át magad más
zárkába. Megvannak azok az emberek akikkel jól ki fogsz jönni, biztosan megtalálod
a megfelelő társakat. Itt már csak az a dolgod, hogy alkalmazkodj a kialakult
belső szokásokhoz és fogadd el az zárkafőnök irányítását. Repülni fog az idő!"